Ez a kérdés foglalkoztatja a koszovói albánokat és szerbeket immár több mint hat éve. Időnként a vérontásig forrósodik a hangulat a tartományban, miközben a politikai rendezés kérdésében az ENSZ, illetve annak koszovói missziója, az UNMIK egy helyben toporog.

    Mi lesz a megoldás? Ez volt a legfontosabb kérdés még néhány éve a koszovóiak és a környező országok lakói számára egyaránt. Ám az utóbbi időben egyre inkább az került előtérbe, hogy mikor lesz. Nem könnyű persze a döntéshozók helyzete, hiszen a szerb és az albán oldal még leülni sem hajlandó egy asztalhoz, nemhogy tárgyalni egymással. Koszovó jövőbeli státusáról Neeraj Singh UNMIK szóvivővel beszélgetett Pristinában munkatársunk, Mátay László.

Nem könnyű bejutni az UNMIK épületébe a tartományi fővárosban. A helyieknek elvileg „jótevőként” kellene tekinteniük az ENSZ-alkalmazottakra, a valóságban azonban hol „Meghaltok!” feliratokat festenek a misszió autóira, hol mágneses aknát raknak az alvázra. Ennek megfelelően a belépéskor igen szigorú az ellenőrzés. A biztonsági procedúra után elindulok a szóvivő irodája felé. Egy szakállas UCK harcos óriási fotója néz le rám a szemközti ház faláról, ahogy áthaladok az udvaron, kezében kalasnyikov. Még jó, hogy az UCK már öt éve feloszlott – gondolom magamban, miközben belépek Neerjah úr szobájába.

Függetlenség vagy autonómia? Ez a kérdés hangzik el Koszovóval kapcsolatban a leggyakrabban. Ön szerint melyik, ha nem is a legjobb, de a legreálisabb megoldás?

Ezt a kérdést jelen pillanatban nem tudom megválaszolni, és nem is az UNMIK hivatott arra, hogy ezt megválaszolja. Ugyanis a Koszovó státusának meghatározását célzó politikai folyamat megkezdődött, a főtitkár különmegbízottjának vezetésével, aki a múlt héten látogatott ide és a régió más fővárosaiba. A folyamat tehát megkezdődött, zajlik, azonban konzultálni kell minden érintett féllel, s a végső döntést a Biztonsági Tanács hozza majd meg.

Ha az UNMIK nem, akkor ki tudja megválaszolni, a kérdést? Számos koszovóival beszéltem, és ők választ szeretnének, határidőt. Ön szerint ez mikorra várható?

Ami az UNMIK-ot illeti, mandátuma - akárcsak a Biztonsági Tanács 1244-es határozata - kizárólag a státustárgyalások politikai folyamatainak elősegítésére korlátozódik, és nem arra irányul, hogy részt vegyünk a státustárgyalásokon. Nem is fogunk ezekbe belefolyni. Nem ez a feladatunk. Hogy ki fog dönteni? Egyértelmű, hogy a válasz Pristina, Belgrád és a többi szereplő, az EU, és végül, de nem utolsó sorban a Biztonsági Tanács közötti konzultációk eredményeként fog megszületni. Ez egy olyan folyamat, amelyet nem lehet megkerülni, és amely jelenleg is zajlik.

Lát esélyt arra, hogy a szerb és az albán delegáció egy tárgyalóasztalhoz üljön? Én úgy látom, hogy teljesen különböző állásponton vannak, és nem áll szándékukban tárgyalni sem egymással.

Ezt a kérdést inkább Maarti Ahtisaari ENSZ-megbízottnak kellene feltennie. Amint azt Ahtisaari úr számtalanszor elmondta, a megbízott jelenleg végiglátogatja a fővárosokat, és megpróbálja megismerni minden érintett álláspontját az ügyben. Amikor nemrég Koszovóba látogatott, akkor sem csak az UNMIK képviselőivel, hanem az egyes közösségek vezetőivel is találkozott. Tulajdonképpen csak azután dönt arról, hogy a felek mikor üljenek tárgyalóasztalhoz, ha már teljes képet kapott a helyzetről. De mint mondtam, ezt Ahtisaari úrtól kell megkérdezni.

Jelenleg Koszovóban az egyik legnagyobb probléma a gazdaság, amely gyakorlatilag nem létezik. Nincsenek gyárak, nincsenek munkahelyek. A lakosság 70 százaléka munkanélküli. Véleménye szerint hogyan lehet ezt a problémát, ezt a helyzetet megoldani?

Tény, hogy Koszovóban rendkívül súlyosak a volt szocialista rendszertől átörökölt terhek, amelyek tovább súlyosbodtak a Milošević-rendszer évtizedében. Ekkor ugyanis az állami vállalatokat nem piaci szabályok szerint privatizálták és adták magánkézbe. Ennek következtében ezek a vállalatok a konfliktus kirobbanásának pillanatában sem igazán működtek szakszerűen. Majd következett a konfliktus maga, és az ennek nyomán kialakult bizonytalan helyzet. Az UNMIK a kezdetektől fogva prioritásnak tekintette a gazdasági helyzet rendezését. Azonban a státus rendezetlenségéből eredő problémák itt is jelentkeznek, ugyanis jelentősen befolyásolják a Koszovóba irányuló közvetlen befektetéseket és az ide kihelyezett hitelek mértékét, amelyek elengedhetetlenek a gazdasági fellendüléshez. Ezért is gondoljuk, hogy a státuskérdés tisztázása nagyon fontos az akadályok felszámolásához. Ezzel párhuzamosan sok minden történik, például folyik az állami vállalatok privatizációja, a menedzsment modernizációja, valamint a piacorientált jogszabályi háttér kidolgozása. Mindez megteremti az alapjait a fenntartható gazdasági fejlődésnek. Reméljük, hogy a státus-meghatározással a gazdaság is más helyzetbe kerül. Tény, hogy nagyon magas a munkanélküliség. De úgy véljük, ahhoz, hogy az etnikai megbékélés hosszú távon tartós legyen, elengedhetetlen az átfogó gazdasági fejlődés. Mert mindaddig, amíg nincs annyi, hogy mindenkinek jusson, nem lesz megbékélés.

Mennyi pénzt költött az ENSZ erre a projektre az elmúlt hat évben?

Összeget nem tudok mondani, azt azonban elmondhatom, hogy rengeteg pénz érkezett Koszovóba, és nemcsak az UNMIK részéről. Azokat a projekteket, amelyért az ENSZ a felelős, nem az ENSZ finanszírozza. A pénzt a támogatók biztosítják. Az UNMIK csak koordinálja ezeket. Az UNMIK-on kívül az EU, az EBESZ, az Európai Tanács és számos más ügynökség is dolgozik itt. Sok támogatás érkezett, de pontos összeget nem tudok mondani.

Véleményem szerint több milliárd euróról beszélünk. Ön szerint megéri ennyi pénzt és energiát belefektetni?

Ez attól függ, honnan közelítjük meg a kérdést. Ahogy az előbb is mondtam, a gazdasági fejlődés nagyon fontos tényező az itteni társadalom újjáépítésében. Nagyon nagy volt a rombolás, nagymértékű a lakosság vándorlása, és - amint már említettem - az ipar is romokban hevert, nem volt megfelelő vezetés a még működő vállalatok esetében sem. Ahhoz, hogy ebből a helyzetből kilábaljanak, valamint a gazdaság fellendítéséhez nagyon sok pénzre van szükség. Tehát ez nézőpont kérdése.

Nem lenne jobb, ha Ahtisaari úr Koszovóba helyezné át az irodáját? A helyiek furcsának találják, hogy a misszió vezetője nem Koszovóban, hanem többnyire Bécsben és más helyeken tartózkodik. Nehéz őt Koszovóban megtalálni.

Ezt is Ahtisaari úrtól kellene megkérdeznie. De ő maga is többször elmondta, hogy azért választotta Bécset székhelyül, mert közel van. Legutóbb, amikor itt járt, elmondta, hogy gyakran fog Pristinába, Belgrádba és a régió többi fővárosába látogatni, és gyakran fogja az érintetteket is tárgyalni hívni Bécsbe. Ezen túl, hogy miért döntött Bécs mellett, nem tudom, tőle kell megkérdezni.

Mikor jön legközelebb?

Az időpontot még nem tudjuk, de egyértelműen azt mondta, hogy a közeljövőben Pristinába és Belgrádba látogat. De pontos dátum még nincs.

Szerző: Mátay László
Publikálás dátuma: 2006.01.18 09:22