Szakértők szerint az ukrán választások tétje nem csak annyi, hogy ki alakíthat kormányt, hanem hogy fenntartható-e a kétfelé osztott ország belső egysége. Ugyanakkor a legtöbben a választást a demokrácia győzelmeként jellemzik, mert megerősödött a demokratikus rendszerbe vetett hit az országban.

A jelenleg is kormányon lévő „Mi Ukrajnánk” tömörülés 186 tagú döntéshozó szerve a héten egyhangúlag megszavazta azt a tervezetet, amelynek értelmében hármas koalíciót kívánnak létrehozni a parlamenti többség megszerzése érdekében a BJUT-tal (Julija Timosenko Tömbje), valamint a Szocialista Párttal. A dokumentum egyben leszögezi, más szövetséges partner a „Mi Ukrajnánk” számára nem jöhet számításba. A koalíciós program Viktor Juscsenko elképzeléseit kívánja megvalósítani: az ukrán gazdaság fellendítésére teendő lépések megtétele mellett hangsúlyt fektetnének a civil szféra megerősítésére, az emberi jogok és a jogbiztonság megszilárdítására.

A BJUT egyik vezető politikusa ugyanakkor kijelentette, számukra elfogadhatatlan Juscsenko ajánlata, amely véleményük szerint legalább több hónappal veti vissza a politikai tárgyalások mentetét Ukrajnában.

Eközben az Ukrán Legfelsőbb Bíróság elutasította a szavazatok újraszámlálása érdekében benyújtott keresetet. A dokumentumot Natalija Vitrenko Tömbje juttatta el a bíróságra, miután kiderült, mindössze 0,07% választja el a pártot a Parlamentbe való bejutástól.

Az ukrán Központi Választási Iroda igazán nem kapkodta el a parlamenti és helyhatósági választásokon leadott szavazatok összeszámlálását: majd’ egy héttel a szavazás után tette közzé a hivatalos végeredményt. E szerint a Régiók Pártja kapta a legtöbb voksot, 32,1%-ot, második Julija Timosenko tömbje 22,3%-os eredménnyel, harmadik a Mi Ukrajnánk, nem egészen 14%-kal. További parlamenti befutók a Szocialista Párt (5,68%), valamint a kommunisták (3,6% ).

Az elemzők egy része váltig állítja: a mostani választások is igazolták a korábbi tapasztalati tényt, miszerint Ukrajna megosztott. A keleti, főként oroszajkúak lakta, valamint a nyugati, európai orientációjú országrész éles határral válik el egymástól. A 15 hónappal ezelőtt lezajlott „narancsforradalom” óta szinte semmi nem változott ebben a tekintetben: mint ahogy akkor, a keleti és déli területek lakói most is Viktor Janukovicsra és a Régiók Pártjára voksoltak. Így Janukovics ugyanabban a tíz körzetben szerezte meg a szavazatok többségét, mint az elnökválasztás alkalmával.

Abban a 17 régióban viszont, ahol jó egy évvel ezelőtt Viktor Juscsenko győzelme megszületett, most két táborra oszlott a „narancsos” erő. Ráadásul úgy, hogy a Juscsenko vezette „Mi Ukrajnánk” szövetség majd’ 10%-kal kevesebb szavazathoz jutott, mint az elnök által korábban menesztett miniszterelnök, Julija Timosenko nevével fémjelzett tömörülés. Juscsenko most mindössze három megyében, Ivano-Frankovszkban, Lvovban és Kárpátalján szerezte meg az elsőséget, a többiben a BJUT (Julija Timosenko Tömbje) győzött. Érdekesség, hogy az említett megyékben a Régiók Pártja rendkívül alacsony, mindössze 2% körüli támogatottságot mondhat magáénak, miközben a keleti Luganszkban vagy Donyeckben elsöprő többséget szerzett, a szavazatok majdnem 2/3-ával. A hagyományosnak mondható többi keleti megyében pedig biztosan kapta a leadott voksok több mint felét.

A fővárosban meglepetést hozott Julija Timosenko átütő győzelme, mintegy 40%-kal, ezzel párhuzamosan a Mi Ukrajnánk 16%-a igencsak szerény eredmény. A Régiók Pártja Kijevben nem számított különösebb sikerre, az itt elért 12% nagyjából tükrözi az előzetes várakozásokat. A kialakult végeredmény nagyjából egybevág az országos véleménykutató intézetek és a politológusok korábban közzétett álláspontjával is.

Volodimir Polohalo, az egyik tekintélyes kutatóintézet vezetője a demokrácia győzelmeként értékeli a választásokat.

- Akármi lesz is a végeredmény, akármilyen kormány alakul is Ukrajnában, egy biztos, a demokráciába vetett bizalom erdősödött az országban. A kampány ugyan meglehetősen hektikusan zajlott, sok-sok vagdalkozással, szinte mindenki mindenki ellen küzdött. De a média-megjelenés, tapasztalataim és felméréseink szerint is, nagyjából egyenlő esélyeket biztosított az egymással versengő erők nézeteinek és nézetkülönbségeinek bemutatására. Vagyis szerintem az ukrán politikai elit, bizonyos tekintetben legalábbis, kezd felnőttebbé válni, átgondoltabban viselkedni.

- Mi a véleménye a „nagy testvér”, Oroszország választásokkal kapcsolatos megnyilatkozásairól?

- Nos, orosz szomszédunk, mondhatom, hozta korábbi formáját, folytatva azt a nagyhatalmi politikát, amelyet már korábban is alkalmazni kívánt velünk kapcsolatban. Lényegét tekintve mindez nem más, mint információs terrorizmus. Az orosz állam pillanatnyilag egyszemélyi irányítás alatt áll, a belső ellenzék vagy börtönben van, vagy a margóra szorult. Számunkra Oroszország ebben a pillanatban nem szolgálhat semmiféle követendő példával. Ukrajna számára véleményem szerint egyedül az európai minta lehet a mérvadó.

Bár a tét most sem csekély, hiszen a parlamenti választásokon győztes párt vagy koalíció adhatja ugyanis az ország jövendő miniszterelnökét, aki vagy ellensúlya, vagy támogatója lehet Juscsenko elnöknek, s tehet egyebek közt javaslatot a Parlamentnek majd’ egy tucatnyi miniszter személyére, a választások mégis csendben, már-már unalmasan zajlanak. A reggeli, délelőtti órákban kisebb zavart kelt a hír, hogy egy keleti és egy Kijev melletti szavazóhelyiségbe valaki vagy valakik benzinespalackot dobtak, felgyújtva a berendezés egy részét, de a tüzet hamar eloltják, sem a választási dokumentációt, sem a bizottsági tagokat nem éri kár vagy sérülés. A legtöbb gondot maguk a szavazócédulák jelentik. Nem is cédulák ezek, hanem több méter hosszúságú papírtekercsek: 45 párt ill. tömörülés vívta ki ugyanis az indulás jogát. A pártok, valamint a helyhatósági választáson indulók nevét tartalmazó lista pedig igencsak hosszú és bonyolult. Az egyes szavazókörökben állandósul a sorbanállás, nem ritka, hogy egy óránál is többet kell várakoznia idősnek, fiatalnak egyaránt, míg az urnák közelébe juthat. A választás ezúttal egyfordulós, a szavazókörök szokatlanul sokáig, este 10 óráig vannak nyitva.

A Kijev főtere, a sokat megélt „Majdán” mellett lévő szavazókör kijáratánál érdekődöm. Egy fiatalember az édesanyjával épp most lép ki az ajtón.

- Rendben zajlott minden?

- Igen, és még olyan sokat sem kellett várni, hamar sorra kerültünk.

- Elárulják, hogy kire szavaztak?

- Igen, nem titok - kezdi a 30-as évei elején járó Pavel. - Csalódtam Juscsenkóban és a többi „nagy”-ban is. Nem akartam Timosenkót sem támogatni, a Régiókról nem is beszélve. Őszintén szólva sajnálom, hogy a narancsforradalom szinte nyomtalanul a múlté. Igaz, Juscsenko az elnök, de más eredmény szinte nincs is. Én magam, és a mamám is - hiszen ezt megbeszéltük - Volodimir Litvin házelnök pártjára szavaztunk. Szerintem ő az egyedüli hiteles politikus ma Ukrajnában.

Bár a törvények szerint az első - félhivatalos - exit-poll eredményeket csak urnazárás után lehet közölni, a kora délutáni órákban egy orosz internetes újságban rövid időre látható felmérés eredménye kevéssé látszik igazolni Pavel optimizmusát. A Régiók Pártja - a gyorsfelmérés adatai szerint legalábbis –-30%-kal vezet, messze megelőzve a vetélytársakat, Litvin tömbje pedig esélytelennek tűnik a 3%-os parlamenti küszöb átlépéséhez. Mint utóbb kiderül, a félig illegálisan közzétett előzetes exit-poll eredmény nagyjából igazolódik. Egyetlen különbséggel: nem jut be a Parlamentbe Natalija Vitrenko szövetsége sem, igaz, mindössze 0,07% hiányzik a sikerhez. Mellesleg Vitrenko - narancsforradalmi ihletésre - sátrakat állíttat fel igaza nyomatékosabbá tétele érdekében a Központi Választási Bizottság épületének bejárata mellett, azonban a sátrak üresen konganak, így a tömegtünetés kísérlete - legalábbis Vitrenkóék részéről - kudarcba fullad.

A végeredmény ismerete előtt megkezdődnek a koalíciós tárgyalások. Részben a nyilvánosság előtt, részben annak kizárásával. Ez utóbbiakra persze csupán következtetni lehet. Annyi mindenképpen bizonyos, hogy első körben az amúgy is összetartozók próbálnak kiegyezni egymással. Így Juscsenko ismét Julija Timosenko támogatását kívánja megszerezni, ez azonban nem elég az „üdvösséghez”, hiszen kettejük összefogása még nem eredményezhet többséget a 450 fős kijevi törvényhozásban. Ráadásul Julija kizárólag a miniszterelnöki bársonyszékért cserébe adná a „kezét”. No meg az oroszokkal kínkeservesen tető alá hozott gázszerződés újratárgyalásáért. A többség megszerzéséhez Juscsenkónak még egy szövetséges kell, aki nem más, mint Olekszandr Moroz, a Szocialista Párt vezetője. A szocialisták viszont ingyenes oktatást és ugyancsak ingyenes, mindenkire kiterjedő egészségügyi ellátást kérnek a frigyért, viszonzásul.

Ugyanakkor a jelentős támogatottsággal bíró Régiók Pártja is koalíciókötésre kényszerül. Kérdés, hogy kivel, hiszen az egyedül szóba jövő Kommunista Párt alig több mint 3%-a vajmi kevés. Ha semmi más nem sikerül, akkor marad a nagykoalíció a két korábbi vetélytárs, a két Viktor: Janukovics és Juscsenko között? Ki tudja. Ukrajnának viszont mielőbb égetően szüksége van stabil kormányzásra, mindenekelőtt a halódó, jelentős visszaesést produkáló gazdaság bajainak orvoslására. Nem beszélve arról, hogy a két politikai erő és kétféle kulturális hagyomány által kettéosztott ország belső egysége is csak így tartható fenn, hosszú távon.

A szerző a Duna Televízió munkatársa.

Szerző: Tótfalusi András
Publikálás dátuma: 2006.04.11 10:37