A 2006. évi szlovákiai választások után a szlovák közbeszédben tolerálhatóvá vált az etnikai gyűlöletkeltés, amikor bekerült a kormánykoalícióba a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt. A megfelelő politikai elhatárolódások híján várható volt, hogy ez hívószóként hat, és aktivizálni fog bizonyos szélsőséges csoportokat.

E csoportosulások mellett manapság már egy-egy kocsmai verekedés „érvrendszerébe” is bekerül a „magyarkártya”. A dél-szlovákiai kocsmai verekedések így egyik pillanatról a másikra nemzetközi üggyé terebélyesedhetnek - persze az is túlzás lenne, ha minden olyan verekedésbe, ahol nemzeti szitokszavak hangzanak el, szlovák–magyar ellentétet látnánk bele.

Kinek állhatott érdekében a mostani helyzet kialakítása? Csupán sejtéseink vannak, ám azt a kérdést mindenképp fel kell tenni, hogy a szlovák kormány miért engedi át a külpolitika (és persze a szlovák belpolitika) irányítását futballhuligánoknak és sajátos történelemszemléletű, szélsőséges csoportoknak.

Írásom ezekről a szélsőséges csoportokról szól. Beszélni kell róluk, főként az utóbbi napok sajnálatos eseményei miatt, hiszen ezekhez az egyesületekhez kötődhetnek - lazább vagy szorosabb szálakkal - azok a fiatalok, akik a magyar-szlovák ellentéteket a tettlegességig vitték. De beszélni kell róluk azért is, mert nem ismerjük őket, és így azt sem tudjuk felmérni, hogy mennyire veszélyesek. Érdekes adalék például, hogy az alig leplezetten fasiszta eszméket hirdető Slovenská Pospolitosť alapszabályzatát is regisztrálta a szlovák belügyminisztérium, és közel három év telt el, mire ráébredtek, hogy egy demokratikus államban nem létezhet a Pospolitosť-éhoz hasonló nézeteket hangoztató egyesület.

Kezdjük tehát ezzel a leghírhedtebb szervezettel, a Slovenská Pospolitosť-tal, akikről Magyarországon is sokat lehetett hallani. Ők voltak, akik 2005-ben, Trianon 85. évfordulójának alkalmával Rozsnyón leköpdösték a Kossuth-szobrot, velük került konfrontációba néhány magyar nacionalista fiatal Komáromban, akiket végül fasiszta jelképek miatt vittek be a szlovák rendőrök. Ám a velük szemben felsorakozott szlovák fiatalok ellen, akik a II. világháborús Szlovákia gárdista egyenruhájában és katonai bakancsban masíroztak, szlovákiai zsidó vezetőkön kívül senki sem szólalt fel. Amikor pedig végül a szlovák főügyész vizsgálatot kezdeményezett ellenük, nem emiatt oszlatta fel (idén tavasszal) a választásokra párttá alakult szervezetet, hanem alkotmányellenessége okán - pártprogramjuk ugyanis a választójog korlátozását is tartalmazta. (A vizsgálat ideje alatt alig lehetett a szervezet honlapjához hozzáférni, de az azóta megújult honlap már újra működik – naponta több százan, néha ezren felül kattintanak az oldalra.)

A szervezet, bár más párt (a Slovenská Ĺudova Strana - Szlovák Néppárt) színeiben indult a választásokon, valamint a betiltásig maga is pártként működött, funkcióját nézve inkább tekinthető civil egyesületnek. Az általuk szervezett megmozdulások képeit nézegetve azonban félkatonai jellegű szervezetet láthatunk. A tagság, mint említettük, a Hlinka-gárda egyenruhájára kísértetiesen emlékeztető uniformisban, katonás rendben vonul akcióin.

Az új honlapról, amelynek eddig több mint tízezer látogatója volt, az is kiderül, hogy az 1995 óta létező egyesület az utóbbi három évben aktualizálta (de legalábbis korszerűsítette) magát. Azóta ugyanis számos szlovák nemzeti ünnepen, a nemzeti panteon jelentős (és kevésbé jelentős) alakjainak születési vagy halálozási évfordulóján jelentek meg az egyesület masírozó tagjai. Így fordulhatott elő, hogy amikor a betiltott szervezet tagjai egyenruhában elmentek egy esküvőre, rendőri igazoltatás „színesítette” az ünnepet.

A szervezet folyóirata elektronikus formátumban is olvasható. A szintén nemrég megújult lap a beszédes Prúty (Vesszők) címet kapta, egyértelművé téve a fasiszta ideológia közelségét (lásd fasces).

Az alapszabályzatba is érdemes belepillantani. Ott az áll, hogy „a Slovenská Pospolitosť tiszteletben tartja az emberi jogokról szóló nemzetközi dokumentumokat”. A fő céljaik „Támogatni a tagok fizikai és lelki fejlődését, elmélyíteni a történelmi hagyományokról, valamint a szlovákok és a szlávok küldetéséről szóló ismereteiket”, propagálni az össz-szláv-kölcsönösséget, küzdeni a drogok, az alkohol, a prostitúció, a pornográfia és az uzsora ellen. Beleolvasva a megmozdulások alkalmával elmondott beszédekbe, igazolhatjuk a napilapok által - a magyarellenesség mellett - a szervezetnek tulajdonított zsidó- és romaellenességet. (Tavaly egy azóta eltűnt plakáton az iraki háborúval összefüggésben megjelenített akkori szlovák miniszterelnököt egyszerűen „Miki al Cigán”-nak hívták.) Az ideológia rovatban ugyanakkor pápai enciklikák szerepelnek.

Az elnök, pontosabban a „Vezér” Marian Kotleba, 29 éves besztercebányai tanár. A honlapon látható képek tanúsága szerint a szervezet betiltása óta nem visel nyilvánosan egyenruhát - igaz, a honlap jobb felső sarkában, ahol (bárhová kattintunk) ő látható, még egyenruhát visel. Árulkodó testtartása (szétvetett lábak, összekulcsolt kéz) ellenére ruházatával igyekszik meggyőzni a hatóságokat civilségéről. Az újabb képeken ugyanis egyszerű fekete pólót visel - igaz, a póló Jozef Tisót ábrázolja…

A választásokon való részvételnek köszönhetően némi szociológiai vizsgálatot is elvégezhetünk a szervezet vezetői között. Hatan indultak a Szlovák Néppárt színeiben - a tanár Kotleba mellett egy tanuló, két gépész és egy pincér. Vagyoni helyzetüket tekintve többségük gyakorlatilag egzisztencia nélküli.

A szlovák nemzeti felkelés évfordulójáról, amely Szlovákia egyik legnagyobb nemzeti ünnepe - 1944. augusztus végén a szlovák reguláris hadsereg és kb. 15 000 főnyi partizán a német hadsereg ellen fordult, és hosszú hónapokig ellenálltak -, a Pospolitosť úgy vélekedik, hogy az „az árulók ünnepe”, hiszen a felkelés az „önálló” fasiszta Szlovákia megdöntésére irányult. (Ennek a szemléletnek, amely csaknem minden általunk tárgyalt honlapon megjelenik, a többségében fiatalok alkotta szervezetek esetében a konkrét oka az, hogy a meciari időkben egy olyan történeti kronológiát kapott kézhez minden szlovákiai iskolás, amelynek a negyedét (!) tette ki a hitleri bábállam hat éve.) A napokban is előállítottak néhány pospolitosť-ost, akik megzavarták az idei emlékezést. Az országos rendőrfőkapitány, Ján Packa az elmúlt napok magyarveréseit így kommentálta: „Nem fogok nekik semmit tolerálni, tényleg semmit. Ezt világosan megmondtam, és így is teszek.”

A másik szlovák nacionalista szervezet a Jednota slovenskej mládeže - Mládež národno-krestanského realizmu (Szlovák Fiatalság Egyesülete - a nemzeti-keresztény realizmus fiatalsága), amely a Slovenská Národná Jednota (Szlovák Nemzeti Egyesület) nevű párt ifjúsági szervezete. Angol verzióval is büszkélkedő honlapjuk nyitólapján Vojtech Tuka szerepel, aki a II. világháborús Szlovákia egyik prominens alakja volt. G. Kovács László történész a következőket írta róla: „Magyarón múltját meghazudtolva a sovinizmussá fajult szlovák nacionalizmus szenvedélyes hirdetőjévé és a Hitler ihlette életveszélyes politikai rögeszmék lelkes követőjévé vált.”. Mellette szalagfelirat fut, négy szláv nyelven, németül, és végül magyarul (!): „A vér nem víz!”. Az egyesület célja - a Szlovák Köztársaság alkotmányára hivatkozva - a nemzeti öntudat és a szlovák kulturális identitás erősítése.

A következő a Nové Slobodné Slovensko (Új Szabad Szlovákia) nevű egyesület. Az eperjesi bejegyzésű szervezet szintén fiatalokból áll, a céljaik a többiekhez hasonlatosak: terjeszteni a nemzeti gondolatot, a szlovák államhoz való ragaszkodást, kapcsolatot tartani más hasonló - szlovák és külföldi - szervezetekkel. Az előzőekhez képest azonban intellektuálisabbnak tűnik a csoportosulás, mivel az első programcélja „történelmi, politikai és szociológiai jellegű előadások és viták szervezése”. Ám Ĺudovít Štúr és Milan Rastislav Štefánik öröksége mellett magukénak vallják Jozef Tisóét is. A hitleri bábállam vezetője szerintük „az első és egyetlen szlovák elnök”. Még saját versgyűjteményük is van: kb. 60 amatőr költemény, többek közt „Az én Szlovákiám”, „Szülőföld”, „A nemzet atyja” gyakran ismétlődő címekkel. Az igazsághoz tartozik, hogy van egy Slota-ellenes vers is itt, ám közvetlenül utána a következő verssorok állnak: „Ha a szlovák büszkeség fasizmust jelent, / Úgy én is fasisztalány vagyok…” Ez az állásfoglalás a Tiso-féle „önálló” szlovák állam magasztalásán alapul, amelyet a „bűnös életű partizánok” kifejezéssel tesz egyértelművé.

Nyitrai központú a Slovenské Hnutie Obrody (A szlovák megújhodás mozgalma) nevű egyesület, amely a Szlovák Fiatalság Egyesületéhez hasonlóan a Szlovák Köztársaság alkotmányára (pontosabban annak preambulumára) hivatkozik. A társaság egyik figyelemreméltó akciója 2004-ben volt, amikor aláírásgyűjtésbe kezdtek, hogy betiltassák a Magyar Koalíció Pártját. Három hónapig tartott az akciójuk - addig összesen 5702 szlovák állampolgár gondolta úgy, hogy a demokratikus Szlovák Köztársaságban jobb lenne, ha betiltanának egy bejegyzett, alkotmányos pártot.

Egyébként nekik is van saját lapjuk, amely a Právo Národa (A nemzet joga) címet viseli. A lap a szlovák nemzeti gondolat mellett a szláv kölcsönösséget is ápolja – részvétét fejezte ki például a háborús bűnökkel vádolt Milosevics halála okán, majd a temetéséről is közölt fényképeket. A honlap tanúsága szerint a szervezet részt vett egy idén májusban a II. világháborúról rendezett fehéroroszországi konferencián, amelynek védnöke Alexander Lukasenko volt. A kapcsolatok ápolása a szláv kölcsönösség alapján érthető, csakhogy Milosevics és Lukasenko esetében egy háborús bűnökkel vádolt vezetőről és egy, az emberi jogok megsértésével vádolt (sokszor diktátornak titulált) elnökről van szó.

A szervezet két hónappal később Trianonról emlékezett meg. A címlapon megdöbbentő kép látható: akasztófák hosszú, távolba vesző sora, amelyeken még fenn lógnak a kivégzettek. A képaláírás, amelyből az is kiderül, hogy az áldozatok szlovákok, a következő: „Így festett a magyarok és szlovákok együttélése Ausztria-Magyarországon”. A többi szervezethez hasonlóan ők is éltetik a II. világháborús szlovák állam megalakulását, Tisót és Hlinkát.

Andrej Hlinka a többi honlapon is számtalanszor megjelenik. Hlinka 1938-ban meghalt, így nem volt részese az „önálló” Szlovákia által elkövetett bűnöknek - például annak, hogy a szlovák kormány elsőként és önként ajánlotta fel Hitlernek, hogy oldja meg náluk a zsidókérdést -, ám antiszemitizmusa miatt személye némileg kellemetlen a mai Szlovákiában.

Számos hasonló oldalt találhatunk az interneten, többségükben hírportálokat és vitafórumokat. A Mor ho! című portál egyetlen célja a magyar sovinizmus elleni harc, igaz - soviniszta eszközökkel. Itt a magyar sovinizmus és revizionizmus továbbélését, napjainkig tartó folytonosságát hangsúlyozzák, s ehhez nem csak Duray Miklóst citálják, de Bugár Bélát és Orbán Viktort is. Az említett politikusok - gyakran valóban félreérthető, ám a szerkesztők által kontextusukból kiragadott és szánt szándékkal félreértelmezett - mondataiból azt a következtetést vonják le, hogy Nagy-Magyarország újjáalapítását tervezik, Szlovákiát ismét Felvidékké tennék, a szlovákokat pedig ismét „buta tótokként” kezelnék.

Mielőtt összefoglalnánk a szélsőségesen nacionalista szlovák szervezetekről szóló áttekintésünket, még egy fontos dolgot kell megemlítenünk. A szlovák nacionalista szervezetek mindegyikének vannak kapcsolataik hasonló külföldi - lengyel, cseh, román, litván, szerb, orosz, spanyol, francia és olasz - szervezetekkel. Nacionalizmusuk tehát nem fordul még a csehek ellen sem, hiszen a legtöbb kapcsolódó külföldi szervezet cseh, annak ellenére, hogy a szlovák állam hagyománya hangsúlyozásának mindig van némi csehellenes éle is.

Korántsem meglepő, hogy az eszmeileg rokon szervezetek között nincs egyetlen magyar sem. Minden szlovák nacionalista honlapon a magyar a domináns ellenség, emellett nagyságrendekkel kisebb hangsúllyal jelenik meg a roma- és zsidóellenesség. Meg kell említenünk azt is, hogy ezeknek a mai világgal szembeforduló fiataloknak vannak pozitív törekvéseik is - csaknem minden honlap aktív drogellenes kampányt folytat.

Végezetül annyit, hogy minden ország - így Szlovákia is - felelős a saját állampolgáraiért: azért is, hogy a szélsőségeseket visszatartsa, és azért is, hogy a békés polgárait megóvja tőlük. Fontos lenne ezt komolyan venni.

A szerző történelem és szlovák szakos egyetemi hallgató.

Szerző: Demmel József
Publikálás dátuma: 2006.09.01 16:40