Magyarország olyannyira atomizált, hogy talán csak egy dolog mozgatja az embereket: hogy dögöljön meg a szomszéd tehene is - vélekedik a Kossuth téri tüntetők egyik vezéralakja, a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 ügyvivője, Molnár Tamás.

A rendszerváltás előtt az Inconnu Művészcsoportban tevékenykedő mozgalmár szerint az országot ki kell takarítani, és az október 23-i események csak megerősítették ebben a hitében. Molnár Tamással Kecskeméti József beszélgetett.

Az első és legfontosabb kérdés: azután, hogy kiszorították önöket a Kossuth térről, hogyan és hol tovább? Milyen formái vannak a Gyurcsány-kormánnyal szembeni tiltakozásnak?

A kiszorítás utáni, október 23-i brutális rendőrattak eldöntötte, hogy a tiltakozást folytatni kell. A Kossuth teret alkotmányellenesen nyilvánította a hatalom műveleti területnek. Ez, amellett, hogy meglepett bennünket, lezárta a tüntetéssorozat egy szakaszát. Ennek első eleme az őszödi beszéd kapcsán kibontakozott elemi felháborodás volt. Ezt követte az úgynevezett viacolor-korszak, azaz a TV-székház és az orosz emlékmű megrongálása. Mostanra azonban lezárult az újkori demokráciák leghosszabb tiltakozás-sorozata. Innen kétfelé lehet mennünk, és mind a két utat járnunk kell. Az egyik, hogy intézményesül a spontán, morális forradalom. Azaz megfelelő jogi struktúrát vesz fel, pénzeket tud szerezni, és meg tud jelenni a médiában. Ezzel párhuzamosan szellemi hierarchiát kell kialakítani. Ugyanis az utóbbi hetekben olyan szellemi káosz alakult ki a Kossuth téren, ami inkább taszította az embereket. Ezen felül kell emelkednünk. Meg kell találnunk a szervezkedés vezetőit, meg kell találnunk minden posztra a megfelelő embert. Az is fontos, hogy a Kossuth térre összpontosított tüntetéseket vidékre is ki tudjuk terjeszteni. Ezen a két ponton végig kell haladnunk. Vidéken megkezdődtek a tüntetések, de egyelőre az emberek csak a médiából értesülnek az eseményekről, és nem is értik a tüntetések lényegét.

Ez sem kevés,

Igaz, de az ország olyannyira atomizált, hogy talán csak egy dolog mozgatja őket: hogydögöljön meg a szomszéd tehene is. Éppen ez az oka annak, hogy sokan fel sem fogták, nem érezték át, hogy mi történik Budapesten. Le kell mennünk vidékre, és meg kell szerveznünk az embereket, hogy végül a tiltakozási hullám átfogja az egész országot. Ezáltal lehet nyomást gyakorolni a kormányzatra. Gyurcsány Ferencet jelenleg ugyanis három dolog tartja hatalomban. Az egyik maga a politikai elit, mely dominóként dőlne be, ha a kormányfő távozna. Hasonló szerepe van a nemzetközi pénztőkének, mely az ellopott pénzét szeretné visszakapni. Az persze furcsa, hogy attól kapná vissza, aki ellopta tőle. A harmadik elem az a szűk média-elit, mely szintén függ a regnáló hatalomtól. Ez a hármas erő támogatja Gyurcsányt. Eközben egyre inkább erősödik vele szemben egy népharag, egy olyan társadalmi ellenállás, amilyenre még nem volt példa Magyarországon. Mozgalmunk kitörési irányai ennek értelmében a következők: intézményesüljön, terjedjen ki vidékre és találja meg a politikai arculatát.

Milyen értelemben?

Morálisan és anyagi szinten egyaránt. Magyarország újjáépítése elkerülhetetlen. Mindenki hozna áldozatot, de nem egy olyan embernek, nem egy olyan hatalmi csoportnak, mely lényegében kirabolta az országot.

Ezek érthető célok, de a Kossuth téren egyesek Horthy Miklós éltették, illetve arról szónokoltak, hogy a tizenötmillió magyar keresztényen egy keresztényellenes, agresszív kisebbség uralkodik.

Értem a kérdést. Nem látunk bele az emberek fejébe. Nem lehet teljes cenzúrát csinálni. Ezt Orwell nagyon jól leírta, ám most egy orwelli világ alakul ki. A szabadság egyik jellemzője, hogy mindenki felelősséget vállal szavaiért. Elismerem: rengeteg butaság hangzott el. A Kossuth tér Hyde Park-ká alakult, s az embereket az érzelmeik befolyásolták. Megértem az elkeseredésüket, hiszen az elmúlt időszakban nagyon sokan nem tudták a véleményüket megjeleníteni, s így margóra szorultak. Nagyon sok sértett ember volt a Parlament előtt, s a tüntetéssorozat végére az összetételük is megváltozott. Az első időszakban sok fiatal tüntetett, majd a középosztálybeliek, később az innen is lecsúszottak tűntek fel. Valljuk meg őszintén: a Kossuth tér vonzotta a lecsúszottakat. Ugyanakkor sok-sok egyszerű emberre vagyok büszke, aki ugyan - politikai értelemben - nem tudta önmagát kifejezni, de mégis több tartás volt benne, mint Gyurcsány Ferencben. Ilyen a nép. Ilyenné tették. Azt gondolom, ha a politikai garnitúra végignézett a téren, elszörnyülködött - de ez a saját szülötte. Ez a magyar társadalom része, mely fölött szétszakadt a szociális háló, mely iskolázatlan, s amely senkit nem érdekel. Ez nem a mi szégyenünk.

Mégis az Önök ellenállása vitte őket a térre...

A mi felelősségünk abban volt, hogy nem voltunk elég erősek, határozottak, szervezettek. Az is váratlanul ért minket és mindenkit, hogy a miniszterelnöki kijelentést követően - miszerint majd megunják a tüntetéseket - az emberek elképesztő erővel és határozottsággal folytatták a demonstrációkat. Magam sem hittem abban, hogy a tüntetéssorozat idáig elmegy. A megmozdulások nem alszanak ki. Október 23. éppen arra világított rá, hogy folyamatosan locsolják rá a benzint.

Fő céljuk, hogy Gyurcsány Ferenc távozzon az ország éléről. Annak, hogy magukra maradtak, oka lehetett-e, hogy nem sikerült a parlamenti ellenzékkel és személyesen Orbán Viktorral megegyezniük a - tulajdonképpen - hasonló követelésekről?

Nem is volt egyeztetés. Az a tömeg, amelyik a Kossuth téren tüntetett, csalódott, méghozzá úgy a jobb-, mint a baloldalban, és ki akar emelkedni az áldatlan világnézeti vitából. Ez az erősen nemzeti politikában gondolkodó tömeg mára a húsz százalékot is elérheti. Ők gyengének és erőtlennek tartják a Fideszt, illetve az ellenzéket. A jelenlegi politikai struktúra szellemileg kiürült. Orbán Viktor legutóbbi beszédében önmagát folyamatosan ismételve a szeretetről beszélt, „Igen-chartát” hirdetett. Eközben a kormánypártok végtelen cinizmussal és arroganciával kezelik mindezt. Ugyanakkor az ellenzéknek az önkormányzati választásokon aratott elsöprő sikere esetén meg kellett volna állítani a kormánykoalíciót. Ehelyett gátlástalanul folytatódik a gyurcsányi politika. Az ellenzék és a nemzeti érdekképviselet magányos a magyar parlamentben. Éppen ezért kívánunk létrehozni egy, a parlamenti erők felett álló szervezetet Magyar Október Mozgalom néven, hogy ezt a törekvést megtámogassa. A tüntetők és a Fidesz között egyébként semmilyen kapcsolat nem volt. Ha voltak is ilyen hírek, ezt a szocialista párt ördögként festette a falra. Persze voltak szélsőségesek is a tüntetők között, de én az árpádsávos zászlót sem tartom elég oknak ahhoz, hogy lefasisztázzák, lecsőcselékezzék a tömeget. Sőt, én magam írtam levelet a pártvezetőknek és az államfőnek, hogy vizsgálják ki, mi történt az első nagy erőszakhullám kapcsán. Nem kaptunk választ. Sólyom László talán annyiban menthető, hogy elismerte: vannak alkotmányos jogai a tüntetőknek. A pártok viszont nem reagáltak. Holott a Fidesz - ha erős ellenzék - felismerhette volna, hogy az utcákon morális forradalom zajlik. Ez védelmet adhatott volna a tüntetőknek. Ehelyett Orbán Viktor a visszaemlékezéseit olvasta fel, miközben tőle kétszáz méterre verték az embereket. Egy erős parlamenti párt egy ilyen esetben odarendeli a képviselőit, hogy élőláncot alkossanak a tömegoszlatással szemben. Azt gondolom, hogy mind a két részről gyáva és erőtlen a politikai garnitúra. Felszínes csatározások mögé bújnak. Ez egy erőteljesen belterjes szubkultúra.

Ha már a tömegoszlatásról beszélünk: hogy látja, mi történt október 23-án?

A harmadik Magyar Köztársaság megbukott, méghozzá minden értelemben: morálisan, gazdaságilag és politikailag. A tüntetők Gyurcsány őszödi beszédére és a sok hozzá tapadt hazugságra fókuszáltak. Az elmúlt napokban a magyar társadalom egésze alkotmányjogásszá vált. A napokban minden szinten alkotmányozási viták zajlanak, és ezt én örömmel látom. Ahol egy országban az elnyomott rétegben is ennyi becsvágy van, ott valami nagyon nagy baj van. Ugyanakkor a politikai garnitúra nem veszi észre, hogy a valódi népképviselet kiszorult a parlamentből, és arra is érzéketlen, hogy milyen problémák foglalkoztatják a társadalom széles rétegeit. Magyarország kasztosodott, és ezek között nincs átjárás. Ez egy szomorú történet. Újra kellene kezdeni a magyar politikát, de ezt csak az alapoktól lehet megtenni. Ez az oka annak, hogy a tüntetők Gyurcsány távozása mellett új választásokat és új választási rendszert követelnek. S persze új alkotmányt is szeretnének, mivel mind a nácik, mind a szovjetek megakadályozták, hogy a magyar alkotmányosság, a nemzeti tradíciók, a Szentkorona-tan megjelenjen Magyarországon. Emellett olyan gondolatok is a felszínre kerültek, mint a külhoni magyarság autonómiája vagy a kettős állampolgárság, illetve Magyarország szerepe és helye az Európai Unióban. Ezeket a gondolatokat a hatalom könnyedén félresöpörte, mondván, hogy egy náci csőcseléktől származnak. Nincs békés átmenet diktatúra és demokrácia között.

Ezt hogy érti?

A jelenlegi rendszer rákfenéje, hogy nem volt rendszerváltás. A mostani intézményrendszert felülről, paktumok által alakította ki az ország. Ez minden bajunk oka. Ez egy olyan bebetonozott pártállami rendszer, lényegében egy négyarcú egypártrendszer, mely most rendőrállami sajátosságokat vett fel. Ez zsákutca, amiből ki kellene lépnünk.

Mindezt hogyan tudja a nép hangja kikényszeríteni?

Egyrészt szükség lenne a jelenlegi hatalmi garnitúra önkorlátozására, meg persze arra is, hogy a leszakadó, sorsukkal elégedetlen emberek összefogjanak. Ezek az emberek nem tudják elmondani véleményüket, hiszen Magyarországon két dolgot – tudatosan – tönkretettek: a civil társadalmat, valamint a szakmai érdekvédelmet. Ez nem véletlen. A hatalom önkorlátozása mellett a civil szférának kellene újraépülnie. Ez teremthetné meg annak lehetőségét, hogy civil kontroll legyen a Parlament felett, ugyanis a parlamenti pártok teljesen elszabadultak. Az Ellenzéki Kerekasztal mintájára létre kellene hozni a Nemzeti Kerekasztalt. Ebben egyetlen döntő fontosságú érv tartaná össze a szereplőket, mégpedig a nemzeti érdekvédelem. A globalizált világban csak azok az országok sikeresek, ahol a nacionalizmus mellett gazdasági prosperitás is van, ahol az érzelem és értelem egymásra hatása megteremti az adott ország önbecsülését. Magyarország ezt az önbecsülését elvesztette, és ezt tudatosan alakították ki. Ugyanakkor abban, hogy a téren levő fiatalok divatot csináltak a turulból, az Árpád-házi zászlóból, Nagy-Magyarországból, azt jelenti, hogy hiányzik nekik a család, a közösség. A baloldal esetében mindez nem létezik: álságos a viszonya az erőszakhoz. Ebből csak úgy törhetne ki, ha felvállalna egyfajta nemzeti minimumot.

Hasonló nézeteket vallott a Fidesz is az Önök tüntetésétől néhány méterre.

Ezeket a célkitűzéseket nem lehet ötórai tea keretében hirdetni. Ezen már túl vagyunk. Én egyfajta kettős beszédet látok. Nem lehet a jobboldalon minden irányzatot lefedni. Nem lehet Csintalan Sándortól kezdve Kerényi Imrén keresztül a Jobbikig mindenkit szeretni. Ez egy beteg helyzet. Ha a parlamentben a magyar ideológiai paletta széles rétegei megtalálták volna a helyüket, akkor a mai napig irányítható lenne a politikai helyzet. Sokan úgy vélik, hogy a valódi harc már rég nem két szekértábor, hanem Gyurcsány és Orbán személye között folyik, de aki ezt gondolja, az nem normális. Ennél sokkal többről van szó, hiszen mind a két fél érdekelt a másik státusának fenntartásában. Ebből ki kellene lépnünk. A kitörésnek egyetlen módja van: ha alulról szerveződő erők próbálnak az egész politikai rendszerre nyomást gyakorolni. A mi mozgalmunk egy fontos üzenete volt, hogy nem engedtünk a színpadra pártembereket. Amikor viszont megjelentek, én személy szerint nagyon rosszalltam.

Mégis feltűntek.

Én például a Makovecz-féle csoportosulást azért utasítottam el hevesen, hogy egyik párt holdudvara se jöhessen közénk. Ma Magyarországon az értelmiség zöme lekötötte magát egyik vagy másik oldalra. Az utóbbi időben ezért is üresedett ki szellemileg a Kossuth tér. Persze azt is látni kell, hogy a tüntetők részéről elhangzó mondatok nem csak pártkritikát, de társadalomkritikát is tartalmaznak.

Lesz-e párt a most létrehozandó Magyar Október Mozgalomból, s egyáltalán: nem mond-e ez ellent az elitellenességüknek?

Eddig is sok szervezet volt a téren, s nem mindegyik célkitűzésével értettem egyet. Ugyanakkor számosan igen hasznos munkát végeztek. Arra jöttünk rá, hogy hiába a magunk számára hasznos munka, egy olyan szervezetet is mögé kell állítani, amely az emberekben szimpátiát kelt. Ha nem jönnek közénk szakpolitikusok, s olyan értelmiségiek, akik az egész életükkel azt bizonyították, hogy lehet és érdemes is erkölcsösen élni, akkor az egész tüntetéssorozat kifullad. Ezért kell létrehozni ezt a tömörülést, mely erős politikai karaktert ad a követeléseinknek, s amely teljesen nyitott vallásra, korra és világnézetre egyaránt. A mozgalom mögött hivatalos jogi személy áll majd, amely pénzzel és egyéb támogatásokkal, mozgalmi keretek mögött működtetheti majd a szervezetet. Ugyanis nem szabad, hogy a közel negyven napja tartó küzdelem eredmény nélkül érjen véget. Pártot most még nem akarunk létrehozni, mert nem érezzük, hogy választások közelednének. Persze az is szerepet játszik a döntésünkben, hogy az emberekben eredendő undor alakult ki a pártpolitikával szemben.

Tart november 4-étől?

Most vihar előtti csend van. Meg vagyok győződve arról, hogy lesznek további kemény csaták, ezek helyszínét viszont nem tudom megjósolni. Bármilyen furcsa, én a hatalom helyében visszaengedném a tüntetőket a Kossuth térre. Egy demokrácia ugyanis akkor erős, ha nem szuronyok tartják fenn. De ebben nem hiszek. A most alakuló Magyar Október Mozgalomnak nyilvánvaló módon első dolga kell, hogy legyen egy nagyszabású megmozdulást szervezni az orosz megszállás emlékére, az egykori és a mai terror ellen. Ennek azonban nem szabad csak a fővárosra korlátozódnia. Visszatérve az eredeti kérdéséhez: nem tartok november 4-től. Már nincsenek félelmeim, bár a hatalom október 23-án újat tudott nekem mutatni. Ettől az erőszaktól még Kádár is félt. Ez meglepett, de meg is erősített abban, hogy Magyarországot ki kell takarítani.

Forrás: www.stop.hu

Szerző: Kecskeméti József
Publikálás dátuma: 2006.10.30 15:17