Fény derülhet jó néhány lengyelországi politikai gyilkosságra a közelmúltból. A bűnügyek szálai a szervezett bűnözés és a titkosszolgálatok világába vezetnek.

    Sok szempontból hozott változást a tavalyi kormányváltás Lengyelországban. A lengyel és a külföldi sajtó nagy teret szentel a jobboldali és/vagy populista pártok által létrehozott kabinet bel- és külpolitikai botlásainak, nem egyszer botrányainak. Arról viszont kevesebbet lehet hallani, hogy a Jarosław Kaczynski vezette kormány elkötelezett az utóbbi évek visszaéléseinek feltárása mellett, s az is lehet, hogy fény derül az eddig homályban maradt bűnügyek részleteire.

A fiatal és energikus igazságügy-miniszter, Zbigniew Ziobro egy minapi konferencián ígéretet tett a politikai motívumokat is magukban rejtő gyilkosságok mihamarabbi tisztázására. Az is világosan látszik, hogy ezeknek a bűnügyeknek a szálai a szervezett bűnözés és a titkosszolgálatok világába vezetnek.

A halott miniszterelnök titkai

Az első nagy visszhangot kiváltó bűntény 1992-ben történt. Varsó melletti villájukban ölték meg a Lengyel Népköztársaság egykori miniszterelnökét, Piort Jaroszewiczet és feleségét, Annát. Mi több, haláluk előtt a tettesek meg is kínozták a házaspárt. A rendőrség eleinte rablótámadásnak próbálta beállítani az esetet, de ennek ellentmondott, hogy nem vitték el a villában található Picasso- és Wojciech Kossak-festményeket, sőt, a támadók a földre szórták az ott talált ékszereket, értéktárgyakat.

A gyilkosságra magyarázatot adhat, hogy Jaroszewicz sokat tudott a kommunista apparátus viselt dolgairól. Olyan vélemények is napvilágot láttak, miszerint a volt miniszterelnök emlékiratokat szándékozott írni, és a betörők valójában dokumentumokat kerestek. Valószínűbbnek látszik azonban az a feltételezés, hogy Jaroszewicz tisztában volt azzal, mi is történt az 1989 előtti lengyel titkosszolgálatok illegális pénzeivel (nyugati bankok kirablása, a lengyel amfetamin hatalmas és természetesen törvénytelen exportja Európába). Elképzelhető, hogy ezen összegek közvetlenül a rendszerváltás előtt, illetve utána nagy vagyonok alapjait szolgáltatták, valamint a politikába is kerültek. Nagyobb hírverés nélkül a rendőrség újra vizsgálja a 13 évvel ezelőtt történt kettős gyilkosság ügyét.

Politika, üzlet, maffia

2000 áprilisában halt meg Ireneusz Sekuła, az utolsó kommunista miniszterelnök-helyettes, későbbi baloldali parlamenti képviselő, a Vámhivatal volt elnöke. Az üzleti életben elhelyezkedett volt politikust agyonlőve találták meg varsói irodájában. A rendőrségi nyomozás azt állapította meg, hogy Sekuła öngyilkosságot követett el. A hatóságot nem zavarta az a tény, hogy három lövést kapott a mellkasába és hasába a legálisan birtokolt pisztolyából. Igaz, hogy a politikus hagyott maga után búcsúlevelet, de nem végeztek grafológiai vizsgálatot. Úgy tűnt, hogy az öngyilkosság elmélete mindenki számára kényelmes, így két évvel az eset után az ügyészség megszüntette a nyomozást.

A gyilkosság motívumai ebben az esetben inkább oda vezetnek, hogy Sekuła nem megfelelő társaságba keveredett. Nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy a megölt politikus-üzletember Aleksander Gawronik vagyonának „keresztapja” lehetett. Gawronik a titkosszolgálatok világából érkezett (a katonai szolgálat tagja volt, s még a szovjet katonai hírszerzés, a GRU is kiképezte az 1980-as években). A rendszerváltást követően bekerült a 100 leggazdagabb lengyel közé, s még a felsőház - a szenátus - képviselője is volt. Gawronik vagyona valutaváltásból származott. (1989-ben az első nem-kommunista - Leszek Balcerowicz pénzügyminiszter által fémjelzett - kormány sokkterápiát alkalmazott a gazdaságban, s a több száz százalékos inflációt kivédendő a lengyelek tömegesen vásároltak nyugati devizákat.) Az első valutaváltó pontot 1989. március 16-án éjfélkor nyitotta meg, amikor életbe lépett a Sekuła által előkészített devizatörvény. A kapcsolatuk utána is szoros maradt, viszont Sekuła üzleti ügyei iránt érdeklődni kezdett az ügyészség, s pártjának is kényelmetlenné vált a parlamenti jelenléte (1997-ben nem is indulhatott a választásokon).

12 évvel később Gawronikot letartóztatták, többek között a leghírhedtebb lengyel bűnszövetkezettel, a pruszkówi maffiával való együttműködés vádjával. Ezt követően kiderült, hogy Sekuła még mint parlamenti képviselő szoros kapcsolatban állt annak vezetőjével, Andrzej Kolikowskival (csúfneve: „Pershing”). Egy bűnvallomást tevő maffiatag elmondása szerint miután Pershinget 1999-ben Zakopanéban lelőtték, Sekułát felkereste a pruszkówiak gengsztere, Mirosław Danielak („Malizna”) a fiával, és követelték a maffia által kölcsönadott egymillió dollárt. Azzal fenyegették, hogy lefizetett újságíróik segítségével nyilvánosságra hozzák a politikus maffiakapcsolatait. Sekuła előhúzta a fegyverét, és a dulakodás közben dördültek el a lövések. Ennyi év után bizonyosnak látszik, hogy a politikus-üzletember sok információval rendelkezett politikustársai és a szervezett bűnözés nexusairól.

Az ügy 2005 végén került elő: egy újságcikk nyomán az ügyészség újra nyomozást indított az ügyben. Kiderült, hogy 2000-ben kapitális hibákat követtek el (pl. eltűntek azok a felvételek, amelyek a halálos sebekről készültek; nem megfelelő módon biztosították a helyszínelést), és az ügyészi hivatal újabb információkat kíván begyűjteni.

A tábornok, aki túl sokat tudhatott

Előfordulhat, hogy egy gyilkosság feltárása több titok nyitja is lehet? 1998 júniusában több lövéssel lakása előtt meggyilkolták Marek Papała tábornokot, aki fél évvel korábban mondott le az országos rendőr-főkapitányi tisztségről. Pár évvel később olyan hírek jelentek meg, miszerint a gyilkosságot Ryszard Bogucki katowicei üzletember követte volna el, aki korábban a „Miss Polonia” szépségverseny szponzora volt, „főállásban” azonban a pruszkówi maffia szolgálatában állt.

Ám ezzel párhuzamosan megjelent egy olyan szál is, amely alapján Edward Mazur USA-ban élő üzletember rendelte volna meg a gyilkosságot. Ha ez igaz, akkor felvetődik a kérdés, Mazur önállóan cselekedett, vagy állt mögötte valaki. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a rendőrtábornok mély ismeretekkel rendelkezhetett az utóbbi évtizedek legnagyobb lengyelországi botrányairól (egyes privatizációs ügyletek, olajmaffia, külföldi adósságrendezés, politikai pártok illegális finanszírozása), így tisztában lehetett azzal, kinek a vagyona gyanús származású - legyen az akár ismert politikus vagy befolyásos közéleti személyiség. Tehát elméletileg Mazurnak semmi köze a gyilkossághoz, ellenben (állítólag) ő volt az utolsó ember, aki életben látta a tábornokot. Az viszont biztos, hogy Papała közvetlenül halála előtt találkozni akart Leszek Millerrel, a kommunista utódpárt, az SLD akkori elnökével, a későbbi miniszterelnökkel (1997-ben belügyminiszterként ő nevezte ki Papałát rendőrfőkapitánnyá). Lehet, hogy valakinek félnivalója volt ettől a találkozótól?

Mazurt 2002-ben Varsóban letartóztatták, azonban szinte azonnal ki is engedték, állítólag politikai nyomásra. Ezután az üzletember az USA-ba távozott, és sokáig semmit nem lehetett hallani róla. De az ottani hatóságok látókörébe is bekerült: 2006. október 20-án az üzletembert Papała meggyilkolásának vádjával letartóztatta az FBI, és a lengyel fél az amerikai állampolgársággal is rendelkező Mazur kiadatását kérte. Feltételezni lehet, hogy a letartóztatás összefüggésben lehet Ziobro miniszter és Janusz Kaczmarek országos főügyész két héttel korábbi amerikai látogatásával.

A Zycie Warszawy c. varsói napilap 2006 októberében hozzájutott az amerikai ügyészség Mazurra vonatkozó dokumentumaihoz. Ezekből kiderült, hogy Papała egy nagyszabású összeesküvésnek esett áldozatul, amelyben a maffia és magas rangú állami hivatalnokok is érintettek lehetnek. Ezen iratok alapján Papałának azért kellett meghalnia, mert tudott a titkosszolgálatok kábítószeres üzelmeiről, s így „nagy akadályt jelent az üzletünkre” - mondta 1998-ban Mazur a gengszterekkel való találkozóján. Az amerikai ügyészség dokumentumai szerint a tábornok meggyilkolása 40 ezer dollárt ért.

Mondhatni, a lengyel igazságszolgáltatás malmai lassan őrölnek, és az igencsak szövevényes ügyeket, amelyekben érdekelt lehet a politikai élet egy része, a régi és új titkosszolgálatok, illetve a szervezett bűnözői csoportok, lassan lehet felgombolyítani. Ellenben a jelenlegi lengyel kormányzat, főleg a legnagyobb kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS), elkötelezettnek látszik a múlt megoldatlan és a közvéleményt megrázó bűntényeinek felderítésében. Annál is inkább, mert az ikrek (a köztársasági elnök, illetve a kormányfő), illetve a PiS prominensei az ügyek megoldásával csapást kívánnak mérni - az értelmezésük szerint - a múltból „itt feledett” és az országot behálózó posztkommunista hálózatra. Úgy tűnik, hogy a lengyel polgárok egy jó ideig hallani fogják a „gyilkosság”, „ügyészség”, és „felelősség” szavakat.

Forrás: www.wirtualnapolska, Rzeczpospolita, www.wikipedia.org

Szerző: Lagzi Gábor
Publikálás dátuma: 2006.11.21 19:51