Magyarországnak a 90-es években meglévő kezdeti előnye a nemrég csatlakozott 10 országgal szemben mára elfogyott. Mik a teendők?

Hogyan válhatna Magyarorország igazán versenyképessé az európai és a világversenyben?

A Magyar Európai Üzleti Tanács 2004 júniusában készült jelentésének s javaslatainak összefoglalóját tesszük közzé az alábbiakban.

Versenyképes

Magyarországért
a versenyképes Európában
Magyar Európai Üzleti Tanács jelentése

(Összefoglaló)

1. ÜZLETI KÖRNYEZET

1.1.1.Államigazgatási intézményrendszer
– A regionális szerveződésű Európában tovább nő az önkormányzatok jelentősége, a helyi érdekek képviselete mellett erősödik a gazdaság fejlődését befolyásoló szerepük és egyúttal lehetőségeik. Újra meg kell határozni az önkormányzatok és helyi önkormányzatok hatáskörét és finanszírozásukat. Ezzel párhuzamosan biztosítani kell a működésükhöz szükséges forrásokat.
– Az intézményrendszer reformja a létszám szigorú ésszerűsítését, a tevékenységek áramvonalasítását, köztisztviselők magas szintű szakmai képzését teszi szükségessé.
– Tovább kell fejleszteni a külföldi befektetőkkel foglalkozó állami szervezeteket.

1.1.2 Munkaadói érdekképviseletek
A gazdasági érdekképviseletek helye és szerepe az intézményi rendszeren belül még nem alakult ki. Az Európai Unióban bonyolult, de működő európai munkaadói érdek-képviseleti rendszer vannak, amelyben még nincsenek megfelelő pozíciói a magyar munkaadói szövetségeknek. Ezért tisztázó vita szükséges arról, hogyan kívánja megoldani Magyarország a gazdasági, munkaadói érdekképviseletek európai szintű megjelenését.

1.1.3 Állami és magánpartnerség (PPP)
Jelentős eszköz lehet a jövőben az államigazgatás hatékonyságának növelésére a PPP irányába történő elmozdulás. A sikeres állami és magánpartnerségekre épülő programokkal olyan pénzügyi beruházások valósíthatók meg, amelyek során modern vezetési és üzemeltetési tapasztalatok és szakértelem is átadható. A PPP közszférában történő alkalmazásával nemcsak közvetlenül az államigazgatás hatékonysága lenne javítható, de hozzájárulna az ország versenyképességének javításához is. A még mindig állami tulajdonban, de nem monopolhelyzetben lévő, komoly üzemeltetési szaktudást igénylő vállalatokat, tevékenységeket a lehető leghamarabb privatizálni kell – akár PPP formában –, ami az erős közösségi (állami) befolyás megtartását is jelenti.

1.2 Makrogazdasági stabilitás
Az ország makrogazdasági egyensúlya szempontjából jelenleg a legnagyobb veszélyt a politikai stabilitást is veszélyeztető politikai küzdelmek jelentik. A legfontosabb célkitűzés nem lehet más, mint egy 5-10 éves időtávú versenyképességi program kialakítása, amely kiszámíthatóvá teszi a magyarországi gazdasági környezetet mind a külföldi, mind a belföldi befektetők számára. Az a strukturális probléma, miszerint tőkehiány miatt az ország gyakorlatilag külföldi hitelekből finanszírozza önmagát, rávilágít arra, hogy nem élünk megfelelő módon a lakossági megtakarítások gazdaságba történő visszaforgatásának lehetőségével, amely a tőzsde szerepének drasztikus növelését igényelné. Az árfolyam- és kamatpolitika nem lehet öncél – mint ahogy ma annak tűnik –, a magas kamatok mellett nem várható, hogy bárki is tőzsdére vigye megtakarítását. Mint az ország legnagyobb munkáltatója, a magyar állam a makrogazdasági probléma kellős közepében áll, ugyanakkor nála van a megoldás kulcsa is:
– A fiskális kiadások több mint 40%-át a köztisztviselők javadalmazására fordítják. Felmerül a kérdés, hogy ennek az igen jelentős összegnek egy részét nem lehetne-e a gazdasági növekedés támogatására fordítani.
– Karcsúbb, jobban összpontosító és jobb minőségű állami szolgáltatások szükségesek, ahol a minőség és a technológia pótolja a mennyiséget.
– Az állam által megrendelt befektetési programok (infrastruktúra, kutatás, oktatás stb.) szükségesek, amelyek táplálják az általános tevékenységeket, és egyben felkészítik Magyarországot a jövő kihívásaira.

1.3 Politikai stabilitás
Minden szinten érzékelhető, hogy az ország politikai kettéosztottsága nem folytatható tovább. A politikai hatalom megtartásáért és megszerzéséért folyó folyamatos kommunikációs harc nagyon komoly bizonytalansági tényezőt jelent az ország fejlődése szempontjából, és jelentős károkat okoz az ország megítélésében. Mindenképpen szükséges egy nemzeti, optimális program meghatározása, amely kormányzati ciklusoktól függetlenül, azokon átívelve, iránytűként szolgál a gazdaság szereplői számára. Törekedni kell arra, hogy minél több területen szülessenek „politika feletti” programok. A csupán politikai szintű mellett fontos lenne a politikai és a gazdasági élet vezetői közötti konszenzus megteremtése, valamint felmerül a társadalmi megegyezés szükségessége is.

1.4 Szabályozás, piaci stabilitás
A szabályozásoknak – meghatározásuk szerint – biztosítaniuk kell azt a keretet, amelyben a gazdaság és a vállalkozások sikeresen működhetnek. Ugyanakkor védeniük kell a törvényes, az adókat megfizető és a törvényeket betartó vállalkozásokat. A piac stabilitását biztosító megfelelő szabályozás kulcsfontosságú elemei az átláthatóság és a kiszámíthatóság. A túlzott szabályozás sérti a versenyt, míg az alulszabályozottság kétértelműséget okoz, és utat nyit az eltérő törvényi értelmezések előtt. A magyar szabályozás jelenleg számos esetben nem átlátható és nem kiszámítható. A piac stabilitása akkor várható, ha a tulajdonosi állam szabályozó és szolgáltató állammá alakul át, ahol a szabályozás egyetlen célra összpontosul, az ország gazdasági versenyképességének növelésére, egyenlő esélyeket nyújtva minden befektetőnek.

1.5 Kommunikáció és imázs
Az ország imázsának javítása csak akkor képzelhető el, ha az ország politikai konszenzuson alapuló, hosszú távú fejlesztési programmal rendelkezik, mert e nélkül hiteles kommunikáció sem valósítható meg. Bár Magyarország pozíciója európai összehasonlításban továbbra is jó, az átfogó stratégia hiánya ezt folyamatosan rombolja. Egyértelmű és politikamentes, mindkét politikai oldal által támogatott kommunikációt igényel a nyilvánosság arról, hogy mi a tét, milyen nemzeti stratégiát kell követni, és a teljesítésének mi lehet a reális ütemezése. Ritkán esik szó a sikerekről, hiányoznak a jó hírek és az eredmények bemutatása. A kilencvenes évek során Magyarország volt az egyetlen ország, amely megnyitotta kapuit a közvetlen külfölditőke-befektetések előtt, ez az imázs azonban fokozatosan változott. Ezért ismét szükséges hangsúlyozni, hogy Magyarország örömmel fogadja a külföldi befektetőket, mind a már itt működő és tevékenységeiket bővíteni kívánó társaságokat, mind azon külföldi cégeket, amelyek multinacionális cégek beszállítói, és tevékenységeiket valahol a kelet-közép-európai országokba kívánják csoportosítani. Érdemes elgondolkodni egy új típusú megközelítésen: hogyan válhatna Magyarország is márkanévvé.

2. GAZDASÁGI PRIORITÁSOK

Bármely ország jövőjét, fejlődését alapjában gazdaságának minősége, dinamizmusa határozza meg. A társadalom, a nemzet széles értelemben vett gazdagodásának alapja, forrása egy stabil, dinamikusan fejlődő gazdaság. Fokozottan érvényes ez az európai felzárkózást hirdető Magyarországra és szomszédaira.

2.1.1 Iparpolitikai szempontok
Noha létezik Nemzeti Fejlesztési Terv, olyan hosszú távú NFT kidolgozására lenne szükség, amely kormányzati ciklusokon túlmutatva szolgálja az ország érdekét. Irányt ad a gazdaságpolitikának, kiszámíthatóságot biztosít a beruházók számára, valamint élvezi mind a meghatározó politikai tényezők, mind a gazdaság szereplőinek támogatását.
– Nemcsak Magyarországot, hanem az Európai Uniót tekintve is, a versenytársak között egyre jelentősebb szerep jut a távol-keleti országoknak.
– Reális esély mutatkozik arra, hogy Magyarország az Unión belül a magasabb hozzáadott értékű összeszerelő ipar bázisává váljon. Ebben nemcsak földrajzi elhelyezkedése, hanem a szaktudás, a hagyományosan rendelkezésre álló termelésirányító szakembergárda segítheti.
– Ötvözni szükséges a magas hozzáadott értéket képviselő tevékenységeket, amelyek magasan képzett munkaerőt kívánnak, az alacsonyabb hozzáadott értéket termelő tevékenységekkel (mint pl. összeszerelő ipar), amelyek megélhetést biztosítanak az alacsonyabban képzett munkaerőnek is.

2.1.2 Kis- és közepes vállalatok (KKV)
Amikor iparpolitikáról beszélünk, általában nagy tőkeerejű, multinacionális cégek tevékenységére gondolunk, pedig nem szabad elfelejteni, hogy az egészséges gazdaság gerincét a KKV-k adják. Fejlesztésük és támogatásuk szükséges, lévén ők integrálják a multinacionális cégeket egy-egy helyi környezetbe, biztosítják a kiszolgálásukra képes beszállítói hátteret. A meglévő, kialakult beszállítói kör lehorgonyozza a befektetőket, beruházókat, segítve hatékony működésüket, egyúttal munkalehetőséget teremtve a helybélieknek. A HEBC tagvállalatai arra biztatják a magyarországi KKV-kat, hogy lehetőség szerint tevékenységüket a hozzáadottérték-termelés irányába mozdítsák el.

2.2 Adózás
Az adó – egy egészséges gazdaságban – a központi források biztosítása mellett a társadalmi újraelosztás, a szabályozás, a gazdaság élénkítésének eszköze. Tehát az adó eszköz, nem pedig cél! Ezért fontos a teljes rendszerében szakszerű, áttekinthető és jól kommunikált adópolitika kidolgozása és működtetése.

2.2.1 Adópolitika
A HEBC-tagvállalatok véleménye szerint alapvető fontosságú kérdés a teljes adóterhelés komplex áttekintése az egyes elemek voluntarista kiragadása helyett. Magyarországon két közteher jelent alapvető versenyképességi hátrányt. Az egyik az Európai Unióban ismeretlen helyi iparűzési adó, a másik a béreket terhelő közterhek. A munkaerő és járulékos költségei, valamint az adóterhek miatt Magyarország drágává vált. Az adóreform keretében csökkenteni kell az áfát és a bérterheket. Az adót nem lehet úgy értelmezni, hogy az a költségvetési hiányok feltöltésére szolgáló eszköz; ehelyett inkább ösztönöznie kell a gazdaságot.

2.2.3 Adózási fegyelem
A fejlett gazdaságú országokban elfogadott, természetes kötelesség az adózás. A nagy, nemzetközi vállalatok az elmúlt években fegyelmezett adózóként élen jártak, példát mutattak Magyarországon. Ezeken túl szükségesnek látszik az adózási fegyelem további javítása, a hiányosságok feltárása, a jelentős adócsalások bírósági eljárásainak felgyorsítása. Továbbá az eredmények közzététele, a retorziók kommunikálása – politikamentesen.

2.3 Nemzetközi együttműködés
– Az EU-n belül nem az évtizedek alatt jól begyakorolt nemzeti stratégiára van szükség, vagyis nem túlélni kell tudni egy helyzetet, hanem élni kell tudni vele.
– A politikai értelemben is vett jó kapcsolat kialakításához hozzájárulhat, ha a kisebbségek érdekeit Magyarország inkább a gazdasági együttműködésen keresztül próbálja támogatni a környező országokban.
– Az infrastruktúra fejlesztésének gyorsítása, az észak–déli és nyugat–keleti tranzitútvonalak megépítése.
– A jó kapcsolatok és együttműködés kialakítása a szomszédos országokkal.
– Magyarország híd lehet a ma és a holnap Európai Uniója (Románia, Horvátország stb.) között, tudás- és logisztikai központtá válhat, amely kiszolgálja Közép- és Dél-Európát.
– A környező országokon és Európán kívül nagyobb figyelmet igényelnek a tengerentúli országok, valamint az ázsiai gazdasági együttműködési lehetőségek kiaknázása. Ezen belül külön fejezetet érdemel Kína, a világ jövőbeni gazdasági fejlődését meghatározó nagyhatalom.

2.4 Innováció
Az elmúlt évtizedben a legkreatívabb országok a leggyorsabb növekedést elért országok közül kerültek ki. Magyarország előkelőbb helyen áll, mint számos EU-tagállam. A gazdasági versenyképesség érdekében folyamatosan kell újítani, fejleszteni, illetve az innováció és fejlesztés eredményeit eredményesen kell tudni az iparban és a gazdaságban felhasználni. Az EU kormányainak többsége elfogadta, hogy az innováció Európa új, első számú kihívása. A bürokratikus túlszabályozás helyett elsőbbséget kell biztosítani a kreatív gondolkodásnak, a kormányzatnak segítenie kell az innovációt. Az Innovációs Alap működése mellett megfelelő pénzügyi rendszer kialakítása szükséges, elsősorban a KKV-k fejlődésének elősegítésére. Bátorítani kell az akadémiai intézetek, az újítók és a gazdasági élet közötti együttműködést.

2.5 Oktatás
A holnap versenyképességének sarkköve az oktatás. A HEBC-tagvállalatok az egyetemek és vállalatok szoros együttműködését ajánlják, tudásközpontokat hozva így létre az egyetemek körül, amelyek erősíthetik nemzetközi hírnevüket és vonzerejüket. A gazdasági szférát sokkal érdekeltebbé kell tenni abban, hogy megjelenítse saját erőforrásigényeit mind a középfokú, mind a felsőfokú oktatásban. Ma egyértelműen látható, hogy a befektetések egyik korlátja Magyarországon a kibocsátás és a piac igényei közötti mennyiségi és minőségi eltérés. Egy 2002. márciusi Eurobarometer-kutatás idegennyelv-tudás szempontjából a csatlakozó országok között utolsó helyre sorolta Magyarországot. A minőségi, úgynevezett „elitképzés” sokkal nagyobb hangsúlyt kell hogy kapjon, kizárólag piaci alapokon.

2.7 Munkaerőpiac
A HEBC-tagvállalatok véleménye szerint a munkaerőpiac integrációja az Európai Unió egésze számára előnyös lesz. A határok menti együttműködés a szomszédos országok között régóta létező gyakorlat. Magyarországon több cég munkaerő-igényét jelentős külföldi munkaerő foglalkoztatásával oldja meg; fontos, hogy ez a csatlakozás után is korlátok nélkül és rugalmasan működjön. A személyek szabad mozgása az EU egységes piacának egyik alapelve.

3. TÁRSADALMI FELKÉSZÜLTSÉG

Egy ország fejlődését több tényező határozza meg. A gazdaság teljesítménye, működési hatékonysága, tudásvagyona és ambíciója mellett nagyon fontos a társadalom igény- és erkölcsi szintje, felkészültsége, kulturáltsága, értékei. Nincs olyan racionális gazdasági fejlesztési program, amely figyelmen kívül hagyhatja a társadalom tudati felkészültségét. Nem lehet ambiciózus felzárkózási programot végrehajtani megosztott társadalomban, olyan közegben, ahol az európai átlagnál rosszabb az általános munkamorál. Ezért a HEBC-tagvállalatok véleménye szerint – az átláthatóság és a nyilvánosság erősítése révén – javítani kell az elszámoltathatóságot az állami és magánszférában egyaránt.

3.1 Erkölcs és tudatosság
– A korrupció, amely ugyan máshol is létezik, eléggé elterjedt, és kétségtelen, hogy Magyarország ebből a szempontból nem áll jól. A Transparency International 2003. évi felmérése szerint Magyarország a 40. helyet foglalja el a 133 országból álló listán. A korrupció azonban nemcsak a „rendszer” hibája, hanem az abban részt vevők felelőssége is.
– Magyarország anyagi lehetőségei korlátozottak egy észak-európai típusú szociális háló létrehozásához. Mindez azonban nem magyarázat arra a pesszimizmusra, gyakran tapasztalt negatív hozzáállásra, amely oly jellemző, és amelynek megváltoztatása a jövőképet is kedvezően alakítja.
– A védjegyoltalom és a törvények kikényszerítésének hiánya ahhoz vezet, hogy a piacot elárasztják a hamisított termékek, sértve a törvényes és adófizető társaságok üzleti érdekeit. Ezenkívül az elégtelen határellenőrzés és a nem megfelelő adóztatás a csempészáruk beáramlását hozza magával, ami arra kényszeríti a törvénytisztelő, igen erősen szabályozott törvényes ágazatokat, hogy a tisztességtelen verseny drámai fokozódásával szálljanak szembe.

3.2 Népesedéspolitika
Magyarország népességcsökkenésének ténye hosszú távon a versenyképesség és a magyar szociális és jóléti rendszer veszélyeztetését hozza magával. A népességpolitika ebben a helyzetben már nem lehet politikai kérdés. Új perspektívákat kell kialakítani és bevezetni a fiatal generációk számára. Tartósan létre kell hozni a társadalomban a jövőbe vetett hit érzését, gondoskodni kell arról, hogy a nemzet épülésének célja és élménye minél több embert megérintsen. Javítani szükséges a gyermekszülés és gyermeknevelés körülményeit (szülőbarát, anyabarát gazdasági környezet – rugalmas munkaidő és részmunkaidős lehetőség az anyák számára, anyasági juttatások stb.). A hosszabb és egészségesebb élet biztosításához hosszú távú, megbízható programokra van szükség, és új lehetőségeket kell kialakítani, esélyt teremteni az idős kor aktív eltöltésére.

3.3 Egészségügyi rendszer
Az egészségügyi szektor is ki lesz téve az Európai Unió összes pozitív és negatív hatásának. Ez az egyre inkább piaci alapokon működő humán szolgáltatás potenciális kitörési pont lehet, csak letisztult feltételeket kell teremteni. A magyar társadalom általános egészségi állapota, az egészségügyi kultúra demográfiai szempontból nem mondható optimálisnak, ez azonban nemcsak egészségügyi kérdés, hanem sokkal szélesebb társadalmi problémakör is. Egyebek mellett magában foglalja az oktatást, benne a prevencióval. Egy ténylegesen működő egészségbiztosítási rendszerre lenne szükség, és annak pontos meghatározására, hogy az ingyenes ellátás körébe mi is tartozik. Ebben az esetben a meghatározott körön kívüli szolgáltatást a biztosító részben/vagy egyáltalán nem fizeti.

3.4 Környezetvédelem
Az utóbbi időben drámaian erősödik a nemzetközi és helyi véleményalkotók által is széles körben visszhangozott világméretű felismerés, miszerint létkérdés a fenntartható fejlődés biztosítása az ún. „trilemma” („triple E”) törékeny, hármas egyensúlya mentén. A „hármas E” lényege gazdaságilag (Economy) elfogadható költségek mellett fenntartani a hosszú távú biztonságos energiaellátást (Energy), miközben a környezetre (Environment) a lehető legkisebb hatást gyakoroljuk. A figyelemnek a fenntarthatóságra kell összpontosulnia: a jelen igényeinek kielégítésére anélkül, hogy veszélyeztetnénk a jövendő generációk képességét saját igényeik kielégítésére. Kedvezőtlen tendencia látszik kialakulni, amely abban nyilvánul meg, hogy környezetvédelmi célokra történő hivatkozással az állam extra adóbevételekre tesz szert, ugyanakkor nem valósul meg a fenntartható fejlődésért viselt közös felelőssége a gazdálkodó szférának és az államigazgatásnak. Fontos a lakosság környezetbarát magatartásának növelése megfelelő kommunikációs stratégia alkalmazásával, oktatással és motivációs programokkal, a fogyasztók ösztönzése szelektív hulladékgyűjtésre, környezetbarát termékek vásárlására, illetve a termékek életciklusának végén környezetbarát módon történő megsemmisítésükre.

3.5 A civil szervezetek működése
A civil szervezetek hatékony működésének és a civil szervezetekkel folytatott felelősségteljes együttműködésnek két fontos feltétele van. Az egyik, hogy kormányzati oldalról legyen igény és lehetőség a szervezetek hathatós bevonására, adott témák és törvény-előkészítések megvitatására. Ösztönözzék és integrálják a civil szervezetek valós és felhasználható gondolatait a kormányzati munkába, kiépített csatornák működjenek azon érdekeltek csoportjával, akikkel konzultálni lehet és érdemes. A civil szervezeteknek is fel kell nőniük a feladatokhoz, tényleges munkát végezve felelősséget vállalni azokért az elképzelésekért, amelyeket a kormányzatnak benyújtanak. A HEBC-tagvállalatok javasolják, hogy a civil szféra és a kormányzat között tisztázódjék a felelősségteljes és hatékony kapcsolatrendszer kialakításához elengedhetetlenül szükséges együttműködés kerete, amelynek révén a felek összefoghatnak az ügyek előmozdításában, a közös cél és közös eredő megtalálásában.

*

Szerző: Fodor István
Publikálás dátuma: 2005.01.04 22:00