Három sikertelen felzárkózási kísérlet után Magyarország újabb lehetőséget kapott arra, hogy ledolgozza Európával szembeni lemaradását. Mik az eddigi tapasztalatok? Mik a lehetőségek? Mik a teendők? …

Felzárkózási kísérletek

Eddigi három sikertelen gazdasági felzárkózási kísérlet folyt le Magyarországon.

1. Az Erdélyi fejedelemségben indított felzárkózási kísérlet a XVII. században.
2. A Monarchiában 1867-1914 között végrehajtott kísérlet.
3. A szovjet birodalom keretei között 1950–74 között indított kísérlet.

A felzárkózási kudarcok jellemzői

1) Erős növekedés az elején, kudarc a végén.

2) A siker hadigazdasághoz vagy nemzetközi dekonjunktúrához kötődött.

3) A felzárkózás a gazdasági szerkezet romlásával járt együtt.

4) Gyors ugrás, lassú földetérés.

5) Erős állam, gyenge piaccal.

6) A nemzetállami keret és politikai függetlenség hiánya

7) A társadalmi modernizáció hiánya.

8) A „demokratikus deficit” nagysága

9) A társadalom vezető rétegeinek gyengesége, hibái

A negyedik kísérlet (1989-2001) jellemzői

1. Az ország teljesítménye

Az 1999-2002 közötti időszak a gazdasági mutatók többségében helyreállította az 1989-es teljesítményszintet.

A bruttó hazai termék (GDP) 1999-ben elérte az 1989-es induló szintet, és a teljes fogyasztás (háztartások és közösségi fogyasztás együtt) 2001-ben szerény mértékben meghaladta a 12 évvel korábbi szintet. A háztartások egy főre jutó jövedelmében és fogyasztásában óriási differenciálódás ment végbe, ezért

Az épített lakások számát tekintve 2002-ben még csak az 1989-es induló szint 40-50%-át értük el, miközben Ausztriában 2,5%-szer több lakás épül ezer lakosra vetítve, mint Magyarországon.

Bár a nemzetgazdaság beruházásai 1997-ben már elérték az 1989-es induló szintet, azonban
- az egészségügyi beruházások az induló szinthez képest mintegy 30%-kal alacsonyabb szinten vannak;
- a kutatás-fejlesztési ráfordítások GDP-hez mért aránya az 1989-dik évi 2,1%-ról 2001-re 1% alá csökkent, ami a fejlett európai országok átlagának mintegy fele;
- a mezőgazdaság GDP-hez való hozzájárulása 2001-ben még 30%-kal volt kisebb, mint 12 évvel korábban;
- a kereskedelem teljesítménye 8%-kal, az építőiparé 14%-kal volt kisebb 2001-ben mint az induló 1989-dik évben.

Magyarország gazdasági teljesítménye közepesnek mondható a közép- és kelet európai országcsoportban a piacgazdasági átmenet időszakában. Lengyelország és Szlovénia jobban teljesített, mint Magyarország, Szlovákia velünk azonos szintet ért el, míg Csehország teljesítménye még elfogadható volt (F5). Ez azért meglepő, mert az 1980-as évtized végén a közép- és kelet európai országcsoport fejlődésére felállított prognózisok szerint Magyarország indult a legjobb helyzetből. A piacosítás és magánvállalkozások csírái itt voltak a legerősebbek, a privatizáció itt indult elsőként, és a piacgazdaság relatíve itt volt a legfejlettebb.

Még meglepőbb a kép azonban, ha Magyarország teljesítményét a fejlett országokéval hasonlítjuk össze. Az USA bruttó hazai terméke 2001-ben 44%-kal, az Európai Unióé 29%-kal haladta meg a 12 évvel korábbi szintet, szemben Magyarország 8%-os többletével. Érdekes az Ausztriával történő összehasonlítás is: 1989-2001 között Ausztria 30%-kal növelte a GDP-jét.

A fejlett piacgazdasághoz képest Magyarország már nem közepes, hanem gyenge teljesítményt mutat, és a piacgazdasági átmenet évtizedében jelentősen nőtt a különbség a fejlett országok és a magyar gazdaság között: a cél távolodott.

Az 1991-1993 közötti globális és európai gazdasági gyengélkedés éppen a piacgazdasági átmenet legintenzívebb éveire esett és a korábbi utolérési kísérleteknél éppen az ilyen kedvezőtlen időszakokban értük el a legjobb eredményt: mi az oka, hogy most nem ez történt?

Az 1993 utáni kivételesen hosszú globális és európai növekedési szakaszt sem tudta a magyar gazdaság olyan mértékben kihasználni, mint a fejlett gazdaságok. Csak az 1999 utáni, különösen a 2001-2002-es időszakban ért el a magyar gazdaság jelentősen nagyobb (kétszeres, majd négyszeres) növekedési ütemet az Európai Unió átlagához képest, ekkor már működött az a magyar sajátosság, ami kedvezőtlen külső környezetben másoknál jobb teljesítményt hoz.

Ennek ellenére érvényes a kérdés: a többi hasonló helyzetű gazdasághoz képest a jó induló helyzet ellenére miért csak közepes Magyarország piacgazdasági teljesítménye és a gazdasági felzárkózás célországaihoz képest miért halmoztunk fel jelentős lemaradást a piacgazdasági átmenet időszakában?

2. Az európai és amerikai modellek összehasonlítása

Az amerikai, angolszász gazdasági modell világosabban körülírható, mint az európai modell, hiszen a „rajnai” német szociális gazdasági modell mellett eltérő vonásai vannak a skandináv szociális modellnek, vagy a latin gazdasági modelleknek a dél-európai országokban. Nincs egységes európai modell, de az európai szociális piacgazdaságok olyan közös jegyeket mutatnak, amelyek lehetővé tesznek egy ilyen összehasonlítást.

Az alábbi táblázatban a húsz gazdasági tényező besorolása látható abból a szempontból, hogy inkább az amerikai, vagy pedig inkább az európai szociális piacgazdasági modellhez áll-e közelebb a magyar gazdasági szerkezet:

Amerika és Európa között vagyunk

A tényezők kiválasztása és besorolása természetesen önkényes, azonban valószínűleg közel járunk az igazsághoz, ha azt mondjuk, hogy

A modellek összevetéséből azonban nem csupán az a következtetés adódik, hogy a magyar gazdasági modell nem illeszkedik egyik nagy globális modellhez sem, hanem egy másik következtetés az igazán fontos: a magyar gazdasági szerkezet különbözik attól a két sikeres gazdasági modelltől, amely a magyar gazdaság felzárkózása számára elvi mintát jelenthet.

Csak távoli rokonai vagyunk azoknak, akik egyértelműen sikeresek voltak a 20. század második felében, nem számíthatunk tehát közvetlen „öröklésre” a távoli rokonoktól.

3. Magyar gazdasági modell

A magyar gazdaság egyes területei túlfutottak az európai modellen, de valószínűsíthetően Európa is inkább az angolszász modell felé módosítja majd megoldásait a következő évtizedekben. Más területeken az európai modell felé hajlunk, bár annak minőségétől és fejlettségétől még távol vagyunk.

Ez illeszkedik ahhoz az európai hagyományhoz, hogy az Európai Unió keretében a szociális piacgazdaság igen sok változata él, Nagy-Britannia az angolszász modellt járja, de a dél-európai országokat sem lehet tökéletesen besorolni a „rajnai” szociális piacgazdasági modellbe.

A finn modell jelentősen különbözik az ír felzárkózási modelltől, miközben mindkettő az utóbbi két évtized vezető európai sikerét hozta.

A politikai konszenzusra építő osztrák felzárkózási modell jelentősen különbözik az instabil központi kormányzat mellett végbement itáliai gazdasági felzárkózástól.

Mindez azt mutatja, hogy egy sajátos magyar felzárkózási modell keresése egyáltalában nem áll távol az európai szellemtől, sőt éppen ezzel válunk igazán európaivá.

A füzet kereteit meghaladja a sajátos felzárkózási modell kifejtése, azonban a korábbi sikertelen felzárkózási kísérletek néhány tapasztalata, és a piacgazdasági átmenet során kialakult magyar gazdaság szerkezete alapján a sikeres magyar modell lényegét könnyű megfogalmazni.

A korábbi, végül is kudarcos felzárkózási kísérletek első szakasza azért volt

Vannak, éppen eddigi fejletlenségünkből eredően tartalékaink. Például a következők:

1) Gyenge belső piac mint tartalék. A korábbi kísérletek leggyengébb pontja a belső piac volt, a belső piac gyengesége mögött a társadalmi reform hiánya húzódott meg, és a gyenge hazai vásárlóerő önmagában is képes volt arra, hogy megakadályozza a felzárkózás teljes útjának bejárását. Ez a gyengeség lehet a következő évtizedek erős pontja.

A hazai kereslet megerősítését egy sor olyan technikával lehet megoldani, amelyek belföldi piaci húzóerőt állítanak a külső export piacok motorjai mellé, tehát nem a helyére, hanem mellé.

2) A fejletlen fizikai infrastruktúra mint tartalék. Az 1945–48 közötti gyors gazdasági helyreállítás és az 1960–70-es évtized egyes szakaszait leszámítva Magyarországon a fizikai infrastruktúra fejlesztése a többi ágazat mögé szorult. Jelentős szűk keresztmetszetek alakultak ki az utak, autópályák, hidak, légikikötők, folyami kikötők, vasút és a közlekedési infrastruktúra egyéb területein. Ezek a szűk keresztmetszetek hatalmas beruházási igényt támasztanak a következő évtizedekben: ez a beruházási tevékenység lehet a felzárkózás másik motorja.

3) A humán infrastruktúra fejletlensége mint tartalék. A piacgazdasági átmenet szakaszában lényegében egyetlen területen történt pozitív fordulat a humán infrastruktúra keretében: a felsőfokú oktatásban résztvevők aránya háromszorosára nőtt. Valamennyi többi területen a bölcsődéktől a kulturális javak fogyasztásáig, a kutatás-fejlesztési ráfordításoktól a bejelentett találmányok számáig, az egészségügyi ráfordításoktól a szakképzésig gyengült Magyarország versenyképessége.

A következő évtizedekben a magyar oktatási rendszerben, egészségügyi rendszerben, a társadalmi szolgáltatásokban és a kultúrában jöhetnek létre azok az új munkahelyek, amelyek a belföldi piac felértékelése keretében a gyengeséget erősséggé változtatják.

4) A szabadidő-gazdaság fejletlensége mint tartalék. A szolgáltató szektor általános gyengeségével kötődik össze a szabadidő-gazdaság fejletlensége a magyar gazdaságban. A turizmus, vendéglátás és az ezekhez kapcsolódó szolgáltató tevékenységek a belföldi piacot felértékelő új gazdasági vonal természetes motorjai. A szomszédos Ausztriában például a turisztikai bevételek az elvben nagyobb piacot jelentő Magyarországhoz képest hatszorosát teszik ki, ami jól mutatja a tartalék nagyságát.

Szerző: Matolcsy György
Publikálás dátuma: 2005.02.06 11:07