Hogyan lehet egy hajdani, már a 14-15 században működő borutat újra megnyitni, és összekötni vele magyar, szlovák és lengyel településeket?

Egy olyan úttal, amelyen nem csak boroshordók és turista-autók gurulnak, hanem áramlanak a gondolatok, a hagyományok, közös emlékek, jövőt építő tervek.

Az utóbbi évszázadokban nem sikerült maradéktalanul megtartani a világhírnevet, a „Tokaji” név bizony sokat veszített jó csengéséből. A problémák feloldását, a kiutat minden kor, minden társadalmi berendezkedés a saját konvencióin keresztül kereste, keresi. Az elmúlt időszakban bekövetkezett társadalmi és gazdasági változások, a munkanélküliség jelentős aránya, a szőlő- és borfelvásárlási biztonság megszűnése az ott élő kistermelőket és családjaikat egyre nehezedő élethelyzetbe kényszerítette. A privatizációs folyamat eredményeként kialakult magántermelők, pinceszövetkezetek, hegyközségek tőkeereje igen csekély, szemben a térségben megjelent külföldi befektetőkkel, akik jelentős értékű beruházásokat hajtottak és hajtanak végre a borvidéken. A rendkívüli adottságokat azonban az utóbbi évtizedek nehezedő gazdasági és társadalmi körülményei miatt nem kamatoztatták kellőképpen a régióban élők életfeltételeinek javítása érdekében. Tokaj-Hegyalja még ma is egy porlepte ékszeresládikára hasonlít, melynek sokáig nem találták meg a kulcsát. A nemrégiben még ismeretlen fogalom, egy új eszme, melynek neve:
„Borút”, megtalálta a hiányzó kulcsot, mellyel ezt a díszdobozt újra ki lehet nyitni.

A nemes nedű

A régi-új Borúton
A tokaj-hegyaljai bor mint világhírű termék piacra juttatásának egyik lehetséges megoldása az a kezdeményezés, amelyet Tarcal község önkormányzata indított el. A történelmi borút hagyományainak felelevenítése már 1995-ben megfogalmazódott Pataky Sándor Ákos polgármester fejében. – A magyar borokat már az 1200-as évektől ismerték, 1310-től pedig már mint állandó áruk szerepeltek külkereskedelmünkben – tudtuk meg a polgármestertől. – A lengyelek, oroszok, svédek, dánok, hollandok, angolok voltak a legjobb vásárlók. Az 1630-es évek után az aszúbor megjelenésével a Tokaji felé fordult az érdeklődés. A tokaj-hegyaljai borok az 1700-as évek végéig az északi piacokon szinte egyeduralkodóvá váltak. A kereskedők szekérkaravánokon szállították a Tokajit a külhoni országokba. Ezt az úgynevezett Borutat elevenítettük fel 1996-ban azzal a céllal, hogy
bemutassuk azt a jellegzetes és egyedülálló szőlő- és borkultúrát, a népi mesterségeket (kádár, stb.), magyar iparművészeti és kézműves alkotásokat, népzenét és táncokat, melyek jól jellemzik Magyarországot
és Tokaj-Hegyalját, illetve felkeltik az érdeklődést országunk és a borvidék iránt.

A Tarcali Napok Borkirálynője
is „utazó nagykövet”

Dollárt nyertek
A finanszírozás kérdései jelentették a Borút megvalósításának során felvetődő legnagyobb problémát. A tarcali önkormányzat több pályázatot nyújtott be, és szponzort is keresett. 1995 végén sikerült az egri székhelyű Kárpátok Eurorégió Fejlesztéséért Alapítványtól 50.000 $-t nyerniük, mely a Borutat és egyéb ehhez kapcsolódó részprojekteket három évre finanszírozta. A nemzetközi borút finanszírozása mellett humán erőforrás-képzésre, kiállításokon való részvételekre, kiadványok szponzorálására nyertek pénzt. Ebből sikerült megvalósítani a falusi turizmus alapfokú tréninget, a „Borturizmus Amerikában” című továbbképzést, tapasztalatszerzési tanulmányutak megszervezését, sőt, egy olyan cég is létrejött – az Andrássy Kúria Kft. –, amely a helyi kistermelők szőlőjének megvásárlásával enyhíteni tudja a térségben nagy problémát jelentő felvásárlási gondokat. Az Alapítvány jóvoltából a pályázatírók részt vehettek egy „Közösségi gazdaságfejlesztés” című tréningen, ahol megtanították egyebek között a profi pályázatírás szabályait, mellyel nagymértékben növelték az esélyeket egy-egy pályázat elnyerésére. A felelevenített Borút útvonalát úgy állították össze, hogy Szlovákián keresztül a Lengyelország északi részén található Łazy-ig – amely testvérvárosa Tarcalnak – 11 települést érintve tudják bemutatni programjukat. Egy szlovákiai település – Szepsi –, amellyel Tarcal már több éve jó kapcsolatot alakított ki, felvállalta a szlovák szakasz megtervezését. Az időpont kiválasztásánál figyelembe vették, hogy két szlovákiai város is tervez „Magyar Napokat”, Kassán pedig egy magyar származású üzletember egy magyar éttermet akar nyitni. Innen jött az ötlet, hogy ne csak a jellegzetes tokaji borokat, hanem gasztronómiai értékeket is bemutassanak. A szlovák városok – Szepsi, Bártfa, Kassa – örömmel vették a kezdeményezést, ebből adódóan a települések vállalták, hogy a települések főterén tartott népzenei és néptáncbemutató, valamint ingyenes borkóstoló után este a város elöljáróságainak egy étteremben fogadást tart, melynek jelentős költségeit vállalják. Felkérték Mátyás Rudolf Oscar- és világkupagyőztes szakácsot, hogy készítsen el egy olyan ételsort, melyekhez fel tudják kínálni a tokaj-hegyaljai borsort, kiegészítve a ”Rákóczi”-konyakkal, és a ”Diplomat”-pezsgővel, mely szintén hegyaljai termék.

Siker, ismeretség nélkül
Lengyelországban ismeretségünk nem lévén, a Lengyel-Magyar Baráti
Társaság elnökét és a Krakkói Magyar Konzulátust kerestük meg programismertető levéllel – mondta a polgármester. – Mindkét szervezettől ígéretet kaptunk, melyek néhány hét múlva realizálódtak.
A lengyelországi szakaszon hat település – Zakopane, Łazy, Tarnowskie
Gory, Katowice, Krakow, Wieliczka – vállalta fel a szervezést és az általunk kért eszközök biztosítását. Felvettük a kapcsolatot a sátoraljaújhelyi Bodrog Tánccsoport vezetőjével, akinek annyira megtetszett ez a terv, hogy saját táncos- és zenészpartnereivel vállalta, hogy végigkísérik a csapatot. A tarcaliaknak sikerült azt is megszervezni, hogy minden érintett településen a szekereket húzó lovak rendelkezésükre álljanak, mivel a derék négylábúak
”útlevélkezelése” meglehetősen bonyolult, nagyon sok, nehezen megszerezhető engedély szükséges hozzá. A szekereket a polgármesteri hivatal műszaki csoportja könnyen össze- és szétszerelhetővé alakította át, így a szállítás is megoldottá vált egy teherautóval, melyre a két szekér mellett az összes többi kellék is felfért. Már csak a legfontosabb maradt hátra, a települések főterén és az esti fogadásokon ingyen kínált bor megszerzése. Levélben keresték meg a tokaj-hegyaljai nagyobb cégeket, intézményeket, hegyközségeket, polgármesteri hivatalokat, magántermelőket, hogy segítséget kérjenek. Elsősorban a nagyobb állami és magántulajdonban lévő cégek reagáltak pozitívan. Nagy segítséget a budapesti székhelyű Fructa-Vin Kft.-től kaptak, mely vállalta az idegen nyelvű plakátok lefordítását és elkészítését is.

A konkrét ”boros minta”
1996-tól évente – többnyire a nyár közepén – a Borút résztvevői feldíszített lovasszekereken, zeneszóval vonulnak be az adott szlovák és lengyel településekre. A szekéren gönci hordókban a hegyaljai községek és cégek által felkínált borválaszték található. Emellett jellegzetes magyar élelmiszerek, valamint népi iparművészeti és kézműves alkotásokat is elhelyeznek. A borkínálást gönci hordókból, lopóval a régi, magyaros ruhába öltözött táncosok, a borlovag és a borkirálynő végzik, majd a népi táncosok élő zenére előadott bemutatója következik. Este a szakács által készített jellegzetesen magyar specialitásokat kínáló vacsora következik a város elöljáróságainak és üzletembereinek, egybekötve a borbemutatóval, melyet a borlovag előadása tesz teljessé. Az előadás kiterjed egész Hegyalja történelmére, jellegzetességeire, kultúrájára, valamint a borkészítés mikéntjére, a borok jellemzőire. A Szlovákiában és Lengyelországban megvalósított Borúttal már elsőre kézzelfogható eredményt értek el. Szerződést kötöttek egy importőrrel, aki jelentős mennyiségű bort vitt
Lengyelországba. S ami talán mindezeknél még fontosabb, a tarcali
borosgazdák a program sikere érdekében üzleti együttműködést valósítottak meg.
– Az üzleti és gazdasági kapcsolatokon kívül rendszeresen látogatjuk – adott esetben kulturális csoportok cseréjével is – egymás kiemelt rendezvényeit – hangsúlyozta Pataky Sándor Ákos. – Közös programokkal törekszünk az együttműködés kiszélesítésére. Ezen túlmenően évente ismétlődően kiállításokon, vásárokon veszünk részt, többek között Szepsiben, Kassán, Bártfán és Krakkóban. Łazyval és Szepsivel azóta aláírtunk testvérvárosi szerződést, és a települések között a kapcsolat azóta is folyamatos. A nemzetközi Borúton nemcsak a jó tokaji bort reklámozzuk, hanem az utazási irodákkal összefogva prospektusokat, programajánlatokat teszünk az asztalra. Ennek köszönhetően Tarcalra is rendszeresen érkeznek vendégeink ezekről a településekről.

Tarczal vezér utódai a mai Tarcalon

Összefogva őrzik a tradíciókat
Bár a külföldi befektetők területi aránya csak 10 százalékát teszi ki a 4500 hektáros szőlőterületnek, marketingmunkájuk, meglevő piacaik révén jelentős arányt képviselnek a borértékesítésében, valamint a tradicionális borkészítési eljárásokkal szemben az új technológiák – az úgynevezett reduktív bor – bevezetésével háttérbe szorítják a családi gazdaságok által készített hagyományos borokat a piacon.
A szőlő- és borkultúrában érdekeltek, akik számosan vannak Tarcal településen is, hiszen a családok 80 %-a ezzel foglalkozik (ha másképp nem is, kereset-kiegészítésként szőlő- és bortermeléssel), kezdeményezték, hogy valósuljon meg Tarcalon egy olyan beruházás, amely magyar befektetéssel, pályázati pénzek felhasználásával a tradicionális borkészítést tűzi ki zászlajára. A borvidékek életéhez, a szőlőműveléshez és a borkészítéshez számos hagyomány, szokás, ünnep, mesterségbeli fortély, művészeti alkotás tapad, amelyet együttesen szokás borkultúrának nevezni. A borkultúra éltetője a borkészítés, míg a borkészítés éltetője a borkultúra. Az évezredek alatt kialakult kölcsönhatás biztosítja a borvidékek fejlődésének folytonosságát. A hagyományok tisztelete fokozza a közösségi érzést, és patinát kölcsönöz a vidéknek (ami a turizmus egyik mozgatórugója is lehet). A fejlődésbe vetett hit, az új befogadására való hajlam biztosítja a folyamatosságot, a régi gondos ápolása mellett az új bővíti a választékot, biztosítja a sokszínűséget.

A tarcali Magyar Borok Háza

Tökéletesíteni a turisztikai kínálatot
A Borút-program évről évre nagyobb sikeréről árulkodik az is, hogy
1996-tól gyakran már a szlovákok és a lengyelek keresik meg a tarcaliakat, érdeklődve az újabb, aktuális időpontról.
– 1998-ban és ezt követően már nem 11 településen adtuk elő
a műsorunkat, hanem 14 városban, és volt olyan hely, ahol két este is
kérték a programot – emelte ki összefoglalójában a polgármester. – A tokaj-hegyaljai Borút mint komplex turisztikai kínálati rendszer kialakítása folyamatos. A megjelent kiadványok és az egyesület szervező munkájának köszönhetően a borturizmus fellendülőben van Tarcalon és a borvidék egészén. A borturizmus fejlesztéseként azonban további – a Borúttal kapcsolható – kiegészítő programokkal kell szolgálnunk, az eddiginél is vonzóbbá varázsolva kínálati rendszerünket. Nem ülhetünk a babérjainkon, hisz 2002-ben a tokaj-hegyaljai borvidék felkerült az UNESCO világörökségi listájára – kultúrtáj kategóriában –, amely újabb kihívásokat jelent.

Tarcal egyik látványossága, a Zsinagóga

Kapcsolattartó:
Pataky Sándor Ákos polgármester
Cím: 3915, Tarcal, Fő út 61.
Tel: 47/380-146
Fax: 47/380-146/24
Email: tarcal@tarcal.hu
Honlap: www.tarcal.hu

Szerző: Szűcs István
Publikálás dátuma: 2005.02.06 14:13