Homokország fővárosa az utóbbi évtizedben látványos fejlődésen ment keresztül, melynek titka a helybeliek szerint az összefogás, a tisztelet a múltnak és a nyitottság a jövőre.

Milyen homokországban élni? Milyen fiatalnak, középkorúnak és idősnek lenni egy ilyen helyen? Mit lehet elérni a múlt értékein alapuló, tudatos településfejlesztéssel? Hogyan győzött az összefogás a termelők között? Miként nőtt a Mórakert Szövetkezet forgalma tíz év alatt a százszorosára? Hogyan működik a már EU-konform TÉSZ?

Gyökeret verni a homokon…

Ez a település a rendszerváltás viharos időszakában vált várossá, éppen akkor, amikor ínséges időszak köszöntött a mezőgazdasági termelőkre. A korábbi szövetkezeti rendszer felbomlott, a gazdaságban hatalmas űr keletkezett, az emberek magukra maradtak, mindenki próbált önállóan termelni és értékesíteni. Sokaknak azonban ez nem sikerült, így a népes tanyavilágból nagy számban menekültek el: korábbi életvitelüket feladva beköltöztek a városközpontokba.
Néhány évig úgy tűnt, kárba vész az ősök igyekezete, akik korábban is embert próbáló küzdelemmel igyekeztek gyökeret verni a homokon, akiknek áldozatos munkája alapozta meg a városka létét. Ekkortájt került Mórahalom élére Nógrádi Zoltán polgármester, aki 1994 decembere óta megszakítás nélkül tölti be ezt a tisztséget. Ezzel egy olyan ember kezébe került a település sorsa, aki az adott helyzetben képes volt átérezni és megérteni a város és az emberek problémáit, hiszen maga is ideszületett, és itt éltek már az elődei is. Mórahalomnak pedig nagy szüksége volt az ő elszántságára, hitére és erejére, amit nála jobban és őszintébben aligha tudott volna bárki is a mórahalmi emberekben felerősíteni. A közgazdász polgármester gyorsan munkához látott, elindította a város gazdaság- és településfejlesztési programjait, és hangoztatta, hogy „Mórahalom előtt olyan jövő áll, amelyre érdemes egzisztenciát, családot, szakmai pályafutást alapozni”. Ebben a munkában nagy segítségére volt Csányi László, a település jelenlegi alpolgármestere, aki szintén 1994 óta a városi képviselő-testület gazdasági és településfejlesztési bizottságának tagja, 1998-tól pedig alpolgármesterként dolgozik a városért. Attól azonban, hogy egy településnek városi rangja van, még nem lesz város, tehát ki kellett alakítani azokat a funkciókat, ellátó intézményeket, amelyek Mórahalmot valóban várossá teszik – határozta el akkor, és vallja ma is a városvezetés. Első lépésben meg kellett határozni a fejlesztés irányát. Ez két dolgot jelentett: visszanyúlni a település eredetéhez, meghatározni a település „lelkét”, majd ennek fényében megtalálni azokat a kitörési pontokat, amelyek fellendülést hoznak a gazdaság- és településfejlesztésben. Mórahalom 15 éves kisváros, a településszerkezete azonban 100 évre tekint vissza. „Lelkiségét” azok a gyökerek jelentik, amelyek Szeged-Alsóvároshoz, a mezőgazdaságra épülő tanyasi létformához kötik. A fejlesztés ezért az alábbi szellemben kezdődött meg: „Nem azért vagyunk, hogy megmondjuk az embereknek, mit tegyenek, hanem azért, hogy segítsünk nekik azt tenni, amit akarnak.” Hármas cél lebegett mindenki szeme előtt: ne menjenek el a fiatalok; ha elmennek, akkor kiművelt emberfővel térjenek vissza; illetve az itt maradók érezzék, hogy jó Mórahalmon élni, jó mórahalminak lenni.

Homokország gazdasági motorja – a Mórakert Szövetkezet

A megoldás nem jött könnyen, de a munkaszeretet, az erőt és egészséget nem kímélő homoki gazdálkodás felülkerekedett a problémákon, és segített a bajban az összetartás és összetartozás érzése is, ami ezeknek a homoki embereknek mélyen a génjeikben van.
Néhány küzdelmes év után a polgármester ötletére 1995 tavaszán megalakult a mindössze 52 fős tagsággal bíró Mórahalmi Mórakert Beszerző és Szolgáltató Szövetkezet. A dán és német minta alapján létrejött szervezet már működésében is merőben eltér a magyar szövetkezeti hagyományoktól, és mégis a település mezőgazdasághoz és a homokhoz kötődő hagyományaira épül. Alapvető célja, hogy az önigazgatás keretén belül segítse az egyéni gazdálkodást, miközben nem vállalja át a termelés felelősségét. Ugyanakkor az értékteremtő folyamat minden fázisában szakmai tanácsadást nyújt, erőforrásokat koncentrál, és értékesíti a termékeket. Lényeges eleme a működésnek, hogy a tagok számára nonprofit módon tevékenykedik, tehát kizárólag a költségei megtérülésére törekszik.
Egy olyan együttműködési forma alakult tehát, ahol a termelést nem, de az értékesítést koordinálják, így az áruk egységes kiszereléssel kerülhetnek ki a piacra. A rendszer beindult, győzött az összefogásra épülő szemléletmód! Ennek a megoldásnak számos kedvező hozadéka lett: egyrészt sokkal könnyebbé vált a nagyobb piaci szereplőkkel való együttműködés, másrészt ez a lehetőség létbiztonságot nyújtott a termelőknek, az emberek most már megélnek abból, amit termelnek.
Az 52 fővel indult „vállalkozásnak” mára 600 termelője és több mint 1600 családot érintő beszállítói köre van. Ezen túl jelenleg közel 100 embert foglalkoztatnak a csomagoló gépsorokon, és itt lépnek be a kiművelt fiatal emberfők mérnöki, illetve közgazdász végzettséggel, akikre szükség van a vezetésben. További eredmény, hogy az értékesítési forgalom az indulás óta százszorosára nőt, míg 1996-ban 38 millió, addig tavaly 3800 millió forint volt.
Ezután nemcsak a mórahalmiak, hanem a városba később betelepülők is büszkén vallották és vallják magukat mórahalminak:
„…az ország bármely részére megyünk, és elmondjuk, hogy honnan jöttünk, ismerősen cseng Mórahalom neve, nincs olyan ember, akinek ne jutna eszébe, hogy valamelyik boltban vásárolt már mórakertes terméket…”
„…eddig inkább mások mondták, hogy ’de jó nektek Mórahalmon éli’, most már mi magunk mondjuk, hogy ’de jó nekünk Mórahalmon élni’…”
A fentiek elismeréseként a termelésirányítás, a feldolgozás, a logisztika és az értékesítés területén szerzett tapasztalatokra és a gazdasági helyzetre való tekintettel a szövetkezet 2000 óta előzetesen elismert zöldség-, gyümölcstermelő és -értékesítő szervezetként, úgynevezett TÉSZ-ként tevékenykedik. Hatalmas lépés volt ez a városka életében, a szorgos munkának beérett a gyümölcse, az EU-csatlakozásra való felkészülés eredményeként Magyarországon elsőként nyilvánították a Mórakert Szövetkezetet EU-konform TÉSZ-szé.
A fejlődés azonban nem állt meg! A felhalmozott tapasztalatok, az intenzív termelési kultúra és a helyi klíma hatására olyan jellegzetes ízvilágú zöldség- és gyümölcsféléket termesztenek itt eredményesen, amelyek nemcsak országosan, de külföldön is keresetté, hungarikum értékűvé váltak. A térségben húzóágazat lett az agrárgazdaság és a feldolgozóipar. Ezeket a gazdasági és földrajzi adottságokat figyelembe véve határozott a városi önkormányzat az Ipari Park létesítéséről. A cél az volt, hogy olyan kedvező infrastrukturális bázist alakítsanak ki, amely a Szeged központú régió tudományos kultúrájára és humán erőforrására alapozva a legoptimálisabb feltételeket biztosítja a vállalkozások és a beruházók számára. Az államilag elismert „IPARI PARK” címet 1997-ben nyerte el a település. 2000-re befejeződött az infrastruktúra kiépítése, majd 2002 óta közel 2000 m2-nyi alapterületű Inkubációs Centrum várja a befektetőket. Az Ipari Park területén létesül a régió legnagyobb Agrár-logisztikai Centruma a Mórakert Szövetkezet beruházásában.
Az Ipari Park cím eredményeként több száz új munkahely létesült és létesül Mórahalmon a jövőben is. A környék munkavállalói egyre nagyobb számban jelennek meg a Parkban alkalmazottként, gyakran családostul áttelepülnek. A város válasza: hogy támogatja a lakáshoz jutást, illetve új lakások építését, így ösztönözi a fiatalokat arra, hogy a városban maradjanak.

Összefogás Homokországban – a homokháti ember

A gazdasági élet rendbetételével párhuzamosan a mórahalmiaknak egy másik, a település egységét veszélyeztető problémával is szembe kellett nézniük, nevezetesen Mórahalom város speciálisan szórt, tanyás elhelyezkedésével.

A városhoz tartozó, külterületi tanyavilágban nagyszámú, főként időskorú népesség él, akikről gondoskodni kell. Az idős ember két okból nem költözik be a városba: egyfelől „az idős fát nehéz átültetni” - mondják ők találóan, másfelől sok esetben nincs megfelelő anyagi erejük a beköltözéshez.
Ha már pénz nem volt, ki kellett találni egy különleges, az országban egyedülálló, a térség igényeire válaszoló falugondnoki ellátási formát. Az 90-es évek közepén Phare program támogatásával indult el a tanyai szolgáltató program, melyben tanyagondnokok és tanyafelelősök dolgoznak. A tanyán élő idős embereket széles körűen kell segíteni, az idős gondozott mindenféle ügyes-bajos dolgát el kell intézni, ez néha olyan hétköznapi dolgokat jelent, mint a favágás vagy a bevásárlás.
Ehhez a feladathoz elhivatottság és a mórahalmi lélek kell, ezt a munkát pénzért nem lehet csinálni. A tanyafelelősök egy mobiltelefont és 4000 forintot kapnak havonta mindezért. Az ő feladatuk kb. 15-20 tanyai gondozott felügyelete, olyan módon, hogy mindennap jelentést tesznek a gondozási központ felé. Ha bármilyen probléma van, akkor a központ azonnal tud intézkedni, megfelelő ellátást biztosítani.
Másik típusú szolgáltatás a jelzőrendszeres idősgondozás, amelyet a Máltai Szeretetszolgálat telepített a városba néhány éve. A rendszer alapja egy, a tanyán elhelyezett jeladó. Ez egy kulcstartóhoz hasonló riasztókészülék, amelyet az idős ember a csuklóján, vagy a nyakában is viselhet. Hirtelen rosszullét esetén ezt megnyomva a gondozási központhoz befut a jeladás, ahol egy számítógép monitorján beazonosítható a gondozott személye, valamint az is, hogy milyen gyógyszereket szed. A szolgálat éjjel-nappal dolgozik, áldozatkész munkájuknak van is eredménye, előfordult már olyan, hogy a gyors segítség életet mentett. Itt kell megemlíteni a tanyaképviselet egyedülálló rendszerét is, ami két választott tanyai képviselőt jelent. Ők a tanyai lét aktuális, ügyes-bajos dolgait továbbítják a polgármesteri hivatal felé. Ez az összefogásra épülő szociális háló alulról jövő kezdeményezések sorozatából állt össze, csupa-csupa EMBER részvételével.Homokhát lehetőségei - a jövő irányai

A mórahalmiak ráéreztek arra, hogy a mezőgazdaság mellett a falusi turizmussal és az idegenforgalommal is lehet – és kell is – foglalkozni. Mórahalom kulturális öröksége mélyen őrzi a tanyavilág hagyományihoz kötődő életformát. A gasztronómia, a népviselet, a hitélet, a népi kozmogónia és a természetismeret esetében számos helyi jellegzetesség lelhető fel, amire a turizmus építhető. Ennek újszerűsége éppen a hagyományok megőrzésében áll.
„ Hagyományőrző város. Jövőt csak úgy tudunk építeni, ha tisztában vagyunk a múltunkkal. Úgy akarunk európaiak lenni, hogy attól még magyarok, alsótanyaiak maradunk” - vallja a városvezetés.Homokország kincse- a homoki bor

A város címerében lévő szőlőfürt jelzi, hogy itt valamikor elsősorban szőlő- és gyümölcstermesztés folyt. A XVIII. században Mária Terézia rendeletben szabályozta a szőlőtelepítést az Alföldön, hogy a futóhomokot megkössék. Azóta a löszös homoktalajon, a kedvező időjárási adottságok nyomán, és a lelkiismeretes műveléssel a bortermelők jobb ízt tudnak elérni, mint más Alföldi vidéken, hiszen a napfényes órák magas száma hatására kitűnő minőségű, könnyű, üde ízharmóniájú, minőségi borok készülnek.
A korábban honos fajták (kövidinka, kadarka) mellett az utóbbi 25 évben új, minőségi borokat adó fajták jelentek meg.

Homokháton, lóháton – idegenforgalom és falusi turizmus
Az idegenforgalom egy lassan kialakuló sikerágazata a városnak, amelynek hagyományát a Mórahalom belterületén található gyógyfürdő adja. Az 1962-ben átadott fürdőt az utóbbi néhány évben teljes egészében felújították. A fürdő és a hozzáépített Thermál Panzió egységes, modern látványelemekben gazdag épületegyüttes a kisváros szívében. Több fedett medencéjével kikapcsolódást és gyógyulást nyújt valamennyi generáció számára. 1999-ben megkapták a gyógyvíz minősítést, majd az intézményt gyógyfürdővé nyilvánították. Egyedisége abban áll, hogy a termál- és gyógyászati szolgáltatások keretében együtt biztosítható a fizikoterápia három fő eleme: a megelőzés, a kezelés és az utókezelés (gondozás).
A mai tanyasi életformára építve lassan beindult a „tanyai turizmus” is. Az egykori Szeged-Alsóközpont tanyavilágából kiemelkedett település néhai Gróf Klebelsberg Kunó miniszter szellemiségéhez híven - részben az ő hivatali ideje alatt épült tanyai iskolák rendbehozatalával, újrahasznosításával, és ezek bemutatásának szándékával – hozott létre több túraútvonalat. Ezek az egykor nagy hírű tanyai iskolák építészeti jellegzetességeit, a környező települések érdekességeit mutatják be gyalogos, lovas és kerékpártúrák alakalmával.
Mórahalom külterületén 2002-ben kialakították a Gróf Klebelsberg Kunó Oktatási és Konferenciaközpont, amely két volt tanyai iskolaépületben kapott otthont. Ezeknek az épületeknek a belső berendezése egy olyan korszakot idéz, amely a tudomány és a kultúra felvirágoztatásának kora volt. Az egyik a Nagyszéksósi Iskola szakmai gyakorlatoknak, kutató és honismereti táboroknak szolgál helyszínéül, a mellette felépített Nagyszéksósi Ökoház pedig kiváló turistaszállásként funkcionál. A másik a Királyhalmi Iskola eredeti jellegét megőrizve egy 40 fő befogadására alkalmas tanteremmel, illetve 100-200 fő befogadására alkalmas szabadtéri konferenciaudvarral működik. Itt rendhagyó történelemóra keretén belül ismerkedhetnek meg az érdeklődők az 1883-as királylátogatás történetével, valamint Klebelsberg Kunó életével és munkásságával, az általa vezetett iskolareform jelentőségével.

Egy város az EU szélén, a homok közepén

Mórahalmon az újszerű gazdálkodási és területfejlesztési módszer, a táj természeti értékei és a közösségi, kulturális hagyományok teremtették meg a fejlődés alapját, egyben sikerét is. A várost és lakóit jellemző vonások közül néhány markánsan jelenik meg: a munka- és vendégszeretet, a tisztelet a múltnak, a nyitottság a jövő felé. Az emberi tényezőn túl fontos kiemelni az EU által biztosított lehetőségeket és pénzügyi forrásokat. Mórahalmon évente kb. 300 pályázat készül. A hivatal munkatársai azon túl, hogy jól felkészült szakemberek, saját ügyüknek tekintik a pályázatok sorsát. Ezt csak szívvel-lélekkel lehet csinálni, ez is egyfajta lokálpatriotizmus. A pályázatok mellett ma már egyre fontosabbá válik a magántőke bevonása. A város feladata, hogy biztosítsa azokat a lehetőségeket és feltételeket, amelyek a külső, tőkeerős cégeket Mórahalomra vonzzák.

Erről a városkáról őszintén elmondható, hogy itt bizony él és hat a lélek. Ady Endre szavaival szólva Mórahalom „él és élni akar”. A városka példás sikertörténetét Nógrádi Zoltán, a város polgármesterének invitáló szavaival zárom: „Sokat dolgoztunk azon, hogy fölkerüljünk a térképre. Jöjjenek el, nézzék meg, mit hozhat az, ha négy-öt magyar összehajol”.

Kapcsolattartók neve:
Nógrádi Zoltán polgármester
Csányi László alpolgármester
Cím: Polgármesteri Hivatal Mórahalom, Millenniumi sétány 2.
Tel.:62/281-022; Fax.:62/281-244; 70/3123091
Email: info@morahalom.hu
Honlap cím: www.morahalom.hu

Szerző: Fejes Zsuzsanna
Publikálás dátuma: 2005.02.06 14:54