adó, adótörvények
Adózás, helyi adók
AJKP
AJKSZP
AJTP
Alkalmazás
Alkotóház
Államigazgatás
Állatbarát
Állattartás
Belföld
Beruházás
Biztosítás
Civil hírek
Család
Dél-Alföldi Régió
Egészség
Egészségügy / szociális intézmények
Egészségügyi ellátás
egyenlő bánásmód és esélyegyenlőség
Egyenlő esélyek
Egyházak
Elektronikus ügyintézés
Életminőség
Életmód
Építési ügyek
Építészet
Érdekességek
Érzelmek
EU
EU pályázatok
Európa jövője
e-ügyintézés
Fejlesztés
Felhívás
Fiatalok
Foglalkoztatás
Gasztronómia
Gazdasági és kereskedelmi potika
Gazdasági hírek
Gazdaságpolitika
Hazai sport
Helyi önkormányzat
Helyi szolgáltatások
Ifjúság
Információ
Informatika
Innováció
Interjú
Internet
Internet / multimédia
Intézmény
Jegyzet
Jótékonyság
Jótékonysági rendezvények
képviselő-testület
Kiállítások, konferenciák
Kitüntetés
Koncert
Konferencia
Konferencia
Könyvismertető
Környezet
Környezetvédelem
Közbiztonság
Közérdekű információk
Közlekedés
Közlekedési információk
Közösség
Közvélemény
Kultúra
Kulturális programok
Megvalósult fejlesztések
Miniszterelnök
Munkaerőpiac
Műsorok
Nemzeti Fejlesztési Terv
Nemzetiségi ügyek
Nyilatkozat
Nyugdíjasoknak
Oktatás
Oktatás és képzés
Önkormányzat
Pályázat
Pályázatok
Politika, közélet
Portré
Programajánló
Rendezvény
Rendőrségi hírek
Sport / fittness / szabadidő
Sportrendezvény
Szabadidő
Szociális ügyek
Szociálpolitika
Társadalmi kirekesztés
Társadalom
Távközlés
Történelem
Tudás
Tudósítás
Turizmus
Ünnepi híradások
Vállalkozások, cégek
WRC-európai hálózat
|
Magyarország az informatika korában
Magyarországnak nemcsak a felzárkózásra van esélye, de az informatikai forradalom és a globalizáció egyik győztese lehet. Ha felzárkózásról beszélünk, nyilván le vagyunk maradva, tehát miközben a felzárkózás módját keressük, a lemaradás okait is elemeznünk kell. Ez pedig ahhoz a felismeréshez vezet, hogy nemcsak a felzárkózásra van esélyünk, de Magyarország az informatikai forradalom és a globalizáció egyik győztese lehet. Gazdasági lemaradásunk okainak elemzésekor szerencsétlen földrajzi helyzetünkre szoktunk hivatkozni, ennek is két konkrét következményére. Az első az, hogy a Kárpát-medence igencsak „huzatosnak” bizonyult az elmúlt 1000 évben, és volt alkalmunk négy nagyhatalom invázióját és hosszú megszállását átélni, melyek nem kedveztek a fejlődésnek. Ezen belül a török megszállás összefügg a másik okkal, a világtengerek felértékelődésével. A török birodalom terjeszkedése ugyanis elvágta a korábbi, a Kárpát-medencén is áthaladó fő kereskedelmi útvonalakat, és kikényszerítette a hajózás gyors fejlődését. Ez pedig Amerika felfedezéséhez és a világgazdaság, világkereskedelem súlypontjának az európai kontinens nyugati felére tolódásához vezetett. Az ezredvég számunkra jól alakult, hiszen mindkét hátrányos tényező eltűnt. Megszállóink visszavonultak, a világtengerek elvesztették kereskedelmi jelentőségüket, a kommunikáció és a közlekedés gyors fejlődésével pedig a gazdaságföldrajzi centrumok szerepe is csökkent. Mi több, korábbi hátrányaink ma is ható következményei előnnyé formálódni látszanak.
A megszállókat túléltük. De miközben megtanultuk túlélni őket, megtanultuk azt is, hogyan kell ezekhez az idegen kultúrákhoz alkalmazkodni, megérteni őket. Erre a kulturális nyitottságra és A globalizációtól lehet tartani, lehet tiltakozni ellene (ennek körülbelül annyi értelme van, mint tiltakozni a rossz időjárás, vagy a földrengés ellen), vagy lehet rá felkészülni, és élni a lehetőséggel. Miért gondoljuk, hogy a globalizáció legnagyobb nyertese szükségszerűen az Egyesült Államok kell hogy legyen, amely lakosságának több mint 95%-a nem tudja, hogy a határaikon kívül élő közel 6 milliárd ember nem pontosan úgy gondolkozik, mint ők, és nem ugyanaz az értékrendje. Hiszem, hogy a globalizáció egyenlő a földrajzi demokráciával, és a zsugorodó világ az annak sokszínűségéhez alkalmazkodni képes kis népek számára, ezen belül Magyarország számára különösen, több új lehetőséget teremt, mint a nagyoknak.
Mi, magyarok többnyire jók vagyunk matematikából, ezt szinte közhelyként hisszük. Büszkék vagyunk a Bolyai-féle geometriára, a Puskás-féle telefonközpontra, a digitális számítástechnika Neumann-féle Genetikus predesztináltság helyett inkább kulturális gyökerekben hiszek. Meglepően hangzik, de azt hiszem, matematikai kultúránk Amerika felfedezésével, sőt, a megszállásokkal is összefügg. Tegyük A kulturális értékek alapvetően határozzák meg nemzetek sorsát. A 15. században Anglia hátrább állt a fejlődésben, mint Magyarország és sokkal hátrább, mint az akkori kereskedő nagyhatalom, Spanyolország. De miután a kereskedő spanyolok felfedezték Amerikát, az angolok (szigetország lévén régen meglevő) hajózási kultúrája felértékelődik. Egy kalóz mozgékony hajóival megveri a legyőzhetetlen Armadát, és az akkor még viszonylag kis Anglia átveszi a vezetést. Ma az a kérdés, hogy a kibertérben ki tud jobban hajózni, mely nemzetnek van ebben több száz éves kulturális előnye, honnan jönnek a gyors kalózok, akik legyőzhetik a még nagyon fiatal informatikai ipar első generációs gigászait. Persze, ha Sír Francis Drake kalóz marad, és Erzsébet nem civilizálja, és nem építteti meg azt a hajóhadat, mely az új kor infrastruktúráját jelentette, Anglia sem válik azzá, ami lett.
Nekünk is szükségünk van „hajókra”, azaz az infrastruktúrára, amit az államnak kell megteremtenie. De ez ma nem a fizikai infrastruktúrát jelenti. A PC-gyártásba, a szoftverfejlesztésbe vagy az üvegkábelekbe a magánszféra beruház az állam nélkül is. Az informatika kora a tudásalapú társadalmat hozta létre, ahol az infrastruktúra az oktatás. A tudásalapú gazdaságban az oktatás olyan érték, mint nagy felfedezések korában a hajók, az ipari forradalom korában pedig a szén, az olaj vagy a vas. Angliát, Amerikát, Németországot az ipari forradalomban nyersanyaga tette gazdaggá. Az
A sok száz éves megszállás kultúránkban nemcsak ma felértékelődő kincseket, hanem rossz reflexeket is kifejlesztett. Megszoktuk, hogy sorsunk mások kezében van, ezért a segítséget is kívülről vagy A kor nekünk dolgozik, és a mai tehetségeknek legmerészebb álmaik valóra váltásához már nem kell elhagyni hazáját, mint majd mindegyik Nobel-díjasunknak kellett az elmúlt évszázadban. A következő a mienk lehet.
Szerző: Bojár Gábor |