Szováta a 90-es évek nagy sikertörténete a térségben, melyről nem sokan hallottak. A Székelyföldön, a Sóvidék szívében fekvő város több mint egy évszázada Európa-hírű fürdő- és üdülőhely. Hírnevét és kedveltségét természeti szépségén túl főleg az itt lévő Medve-tónak köszönheti, melyet magas sótartalma miatt Erdély Holt-tengerének is neveznek.

Szováta története
Szováta Erdély szívében, a Görgényi-havasokban fekvő település. Történetét tekintve fiatal város, hisz az 1848/49-es szabadságharc idején még állandó lakosa nem is volt a településnek, leszámítva egy-két favágót és bányászt. A nagy nap 1876. április 25. volt a település történetében, amikor délelőtt 11 órakor az itt található sóbánya beomlott, és kialakult a Medve-tó (Lacul Ursu), négy másik tó társaságában. A legenda szerint nagy esőzés volt azon a napon, és a nehéz földet nem bírta el a bánya, ez vezetett a bányaomláshoz. A bánya területén így öt sós vizű tó alakult, melyek közül a legnagyobb a Medve-tó.
Ezen érdekes természeti esemény következtében indult meg a település fejlődése. Kezdetekben a gazdag elit lett figyelmes a havasokban megbúvó, rendkívül jó levegőjű területre, ahol főleg temesvári, nagybányai, segesvári orvosok, ügyvédek építettek villákat. 1901-ben professzor Kalicsánszky Sándor leírta a heliotermikus jelenséget és annak gyógyító hatását, mely ösztönzőleg hatott a településre. A nyaralóövezet híre gyorsan terjedt, így később Budapestről és Bukarestből is jöttek telkeket vásárolni. 1930-ra már 76 kisebb-nagyobb villát építettek fel. A méretkülönbségeket mi sem jellemzi jobban, hogy a négy fekvőhelyes nyaralótól a 214 fekvőhelyes „palotáig” mindenféle ház megtalálható volt. Természetesen ekkor már nemcsak magáncélra építettek házakat, hanem turisztikai célból is, bár a turizmus jelentősége még korántsem volt akkora, mint az 1970-es évek után vagy manapság.
A villákat a II. világháború után államosították, majd az 1970-es években megépítették a négy szállodából álló épületkomplexumot. Ekkor alakították ki a mai napig működő egészségügyi centrumot, ahol a tó és a benne lévő iszap gyógyhatását kihasználva különféle kezeléseket kapnak a beutaltak. A turizmus így a 76 villára és a 4 szállodára támaszkodott a 1990-es évek elejéig. A város közben fejlődött: a lakosság 12000 főre duzzadt, létrehoztak egy bútorgyárat, egy tejüzemet, és a kőbányában is elkezdtek a kitermelést, ami nagyban hozzájárult, hogy mind 1989 előtt, mind 1989 után alacsony volt a munkanélküliség Szovátán és vonzáskörzetében.

A változások szele
A kelet-európai rendszerváltozások történetében a román volt a legvéresebb, nyomait a 90-es években nagyon megérezte az ország. A belföldi vállalatok tönkrementek, a külföldiek pedig nem mertek befektetni az ingadozó gazdaságú országban. Ez azt eredményezte, hogy csökkent a foglalkoztatottak aránya, főleg a vidéki, nagy városoktól messze eső településeken.
A privatizáció is lassan indult meg, ugyanis egy törvény értelmében először az 1946. március 6. és 1989. december 22. között államosított ingatlanokat kellett visszaszolgáltatni az eredeti tulajdonosának. Mindez egy hosszú folyamat, amely a mai napig tart. A román privatizációnak két stádiuma volt: az egyik az aktivitási privatizáció, amikor az intézmény működtetési jogát adják „bérbe”, míg a reálprivatizáció esetében részvénypakettek eladásával folytatták le a magánosítást. A szovátai szállodák esetében mind a két forma érvényesült. 1989. decemberére a 4 szálloda, 76 villa és 2 kemping tartozott egybe, összesen 4039 embert tudtak elszállásolni egy időben. Az ingatlanok egy kézben tartása céljából 1991-ben megalakult egy 100%-ban állami tulajdonú részvénytársaság. Az üzemeltetést még ebben az évben kiadták, de a szállók állami tulajdonban maradtak. A 90-es évektől már csak a szállókról beszélhetünk, mert a villákat a fent említett törvény értelmében az eredeti tulajdonosok elkezdték visszaigényelni.
A magánosítás a végső szakaszába, 2001-be jutott el. 2000. novemberében az állami részvények 82%-át adták el, így 2001. május 18-án aláírhatták a privatizációs szerződést. A szállodák a Salina Invest tulajdonába kerültek, melyben pénzügyi befektetőként a Corvinus, szakmai befektetőként és üzemeltetőként a Danubius Hotels vesz részt.

A befektetőkre a szovátaiak és a szálloda is messiásként vártak, ugyanis az 1991-2001-es időszakban az állami források minimálisra apadtak. Ez azt jelentette, ha nem privatizálják a szállodákat, azokat állapotuknál fogva két–három éven belül be kellett volna zárni. A tőkeinjekció $5.1 millió volt, melyből 0.1 milliót környezetvédelemre kellett fordítani. Így zajlott le 2002-2003-ban a Hotel Sovata felújítása, mely jelenleg háromcsillagos szállodaként üzemel, de szolgáltatásai között wellness- és egészségügyi kezelések is szerepelnek. A szálloda új szolgáltatásai pedig elkezdték újból visszacsalogatni a 90-es években elveszített vendégeket. A felújított strandot nyáron naponta több száz turista látogatja, ami a helyi gazdaságot is fellendíti. A „mütyürözők” (ahogy a helyiek hívják a maguk által készített szuvenírek készítőit) nagyobb számban tudják eladni portékáikat, ami a családi vállalkozásoknak segít. Összességében a privatizáció pozitív hatással volt mind a város, mind a szálloda életére, ami hozzájárult ahhoz, hogy Szováta a régió idegenforgalmi „kis tigrisévé” váljon.

Danubius Hotel Sovata
A teljes felújítást követően 2003-ban az év legjobb romániai szállodájának választották a Danubius Hotel Sovatát.
Már a településre beérve hatalmas hirdetőtábla jelzi az útirányt a hegy oldalában lévő szállodához.

Információk a szállodáról:
- 168 kétágyas szoba
- minden szobához tartozik: erkély, fürdőszoba, telefon, színes tv, minibár
- úszómedence
- termálmedence
- szauna
- gőzfürdő
- jacuzzi
- Kezelések: - balneo- és hydroterápia
- nőgyógyászati kezelések
- mechano- és kinetoterápia
- elektroterápia
- fototerápia
- inhaláció
- bőrgyógyászati kúra
- psoriasis-kezelés

A siker kulcsa
Ez a fejlődés és gyarapodás nem jöhetett volna létre, ha nincs egy lelkes szovátai születésű férfi, aki mind a várost, mind a Medve-tavat szívügyének tekinti. Ez a személy nem más, mint Fülöp János, a szovátai Balneo Climaterika Rt. vezérigazgatója. Fülöp János már a rendszerváltás előtt is a szállodánál dolgozott, majd a rendszerváltás után mint önkormányzati képviselő vett részt a település életében. A kapitalizmus kezdeti éveiben Kelet-Európában több helyen tapasztalható volt a széthúzás. Mindenki szeretett volna különböző módon kisebb-nagyobb vagyonra szert tenni. Ez azt eredményezte, hogy ellentétes érdekek kerültek egymással szembe. A tendencia Szovátán is megfigyelhető volt, főleg a szállodák hasznosítása és működtetése körül alakultak ki konfliktusok. Fülöp Jánosnak mindig is az volt a véleménye, hogy a szállodaegyütteseket egyben kell tartani, mert ez szolgálja a helyi turizmus, Szováta és a tó érdekét is. Erre a célra alakult meg a Balneo Climaterika Rt. Az események eddig őt igazolják, hisz a szállodákat sikerült nagyjából egyben tartani, és a tó állagát megóvni.
Ezzel a sikeres erőfeszítéssel az utókor számára megmentette a világon egyedülálló Medve-tavat, ezzel biztosítva az itt élők jövőbeni álláslehetőségét is. Mindenkit arra buzdítok, hogy egy szép nyári napon kerekedjen fel, és személyesen tapasztalja meg a Medve-tó varázsát, a helyi lakosok kedvességét és a szállodák, villák vendégszeretetét.

Danubius Sovata Hotel
Az erdélyi Sóvidék

A szerző egyetemi hallgató, BDF Társadalomtudományok és Európa-tanulmányok Intézet.

Szerző: Székely Balázs
Publikálás dátuma: 2005.02.14 08:28