Az új országok uniós csatlakozása előtt sokan tartottak attól, hogy a kiözönlő közép-kelet-európaiak elveszik a nyugat-európaiak munkáját és kenyerét. Beigazolódtak-e ezek a félelmek? Milyen összefüggés van a munkanélküliség, a szegénység és a ki-bevándorlás között?

A tíz új ország Európai Unióhoz való csatlakozása előtt számos kutatás, számos becslés született arról, hogy milyen mértékű kivándorlási hullám fogja elönteni Nyugat-Európa jóléti országait. Sokan tartottak attól, hogy a kiözönlő közép-kelet-európai állampolgárok, akik kevesebb bérért vállalnak munkát, elveszik a nyugat-európai polgárok munkáját és kenyerét. Ezek a vélemények nemcsak a médiában hangzottak el, hanem európai uniós politikusok szájából is. Pedig a csatlakozó országokban történő felmérések közöltek olyan eredményeket is, melyek szerint nem várható olyan hatalmas kivándorlási láz, mint amekkorával a jóléti európai országok politikusait és lakosságát riogatják. Ha várható is kivándorlási hullám, az nem azonnal a csatlakozás után lesz, és nem lesz robbanásszerű.

Magyarországi vizsgálatok is jelezték, hogy a magyarok körében kevesen szándékoznak a csatlakozás után migrálni. Az 1990-es években, rosszabb gazdasági körülmények között sem volt jelentős a magyar munkavállalók külföldre vándorlása, s ez a javuló gazdasági helyzetben inkább csökkenhet, mint nőhet. A kutatásokból az is kiderül, hogy Közép-Kelet-Európa nem tekinthető az elvándorolni szándékozók szempontjából egységes területnek, gazdasági helyzettől függően változhat a migrációs nyomás. A migráció okait a jövedelemkülönbségekben látják a kutatók, legfőbb ösztönzőnek pedig az elérhető magasabb életszínvonalat tartják.

A társadalomkutatásban ritkán adódik olyan lehetőség, hogy a társadalomtudományok eszközeivel felmért véleményeket utóbb, a valós élethelyzetekben is ellenőrizni lehessen. Ilyen lehetőség például a választások előtti pártpreferencia-felmérések alapján készített becslések és a választások utáni valós eredmények összevetése. Ha nem is ugyanebben a formában, de ehhez hasonlóan lehet vizsgálni azt is, hogy az uniós csatlakozás utáni migráció valóban úgy alakult-e, mint ahogy előre jelezték: valóban hatalmas elvándorlási hullám tapasztalható a 2004-ben csatlakozott országokból? Vagy csak egyes országokból? Az összefüggések feltárásához pedig elemezhetjük, hogy milyen jellemzői vannak azoknak az országoknak, ahonnan viszonylag többen vándorolnak el: több ott a munkanélküli? Vagy kevesebbet keresnek az emberek, alacsonyabbak a jövedelmek?

Ebben az ismertetőben a CIA: The World Factbook adatbázisából kiindulva vizsgáljuk az európai országokat, három szempontból:

1. Mekkora az európai országok 1000 főre jutó nettó migrációs rátája
2. Mekkora az európai országokban a munkanélküliségi ráta?
3. Milyen az európai országok megoszlása az egy főre jutó bruttó nemzeti össztermék szerint?

Kérdésünk az, hogy azokban az országokban magasabb-e a kivándorlás a bevándorláshoz képest, ahol magas a munkanélküliség? Vagy azokban, ahol alacsony a bruttó nemzeti össztermék?

Három térképen színskálák segítségével mutatjuk be, hogy melyik ország melyik tartományban található a három elemzési ráta szerint Mindhárom térkép színeit úgy szerkesztettük meg, hogy a piros szín jelölje mindig a pozitív, kívánatos mutatókat, a zöld a negatív, nem kívánatos mutatókat.

Az első térkép (1. ábra) a pirostól a sötétzöldig terjedő színskála segítségével mutatja be az 1000 főre jutó nettó migrációs ráta értékét minden országra.

A nettó migrációs ráta értékeinek tartománya (-5) és (+9) között mozog, a színskála a sötétzöld, "negatív" értékektől halad a piros, "pozitív" értékek felé. Minél sötétebb zöld egy ország színe a térképen, annál magasabb az országból kivándorlók száma a bevándorlók számához képest. Minél pirosabb egy ország színe, annál magasabb az adott országba bevándorlók száma a kivándorlók számához képest.

1. ábra. 1000 főre jutó nettó migrációs ráta, 2005

Luxemburg az egyetlen "piros" ország: ebben az országban a legmagasabb a nettó migrációs ráta értéke, szám szerint 8.9, vagyis ebben az országban a legnagyobb a különbség a bevándorlók és a kivándorlók számában. gazdaságilag fejlett, jóléti nyugat-európai országokban, ahogy sötét narancsszínük is jelzi, szintén magas a bevándorlók száma a kivándorlókéhoz viszonyítva, akárcsak Máltán és Görögországban. A kelet-európai blokkból egyedül Belorussziában találunk hasonlóan magas nettó migrációs rátát.

A 2004-ben csatlakozott országok közül Málta színe szintén sötét narancs, Szlovéniáé, Ciprusé, Csehországé, Szlovákiáé és Magyarországé pedig sötét-, illetve világossárga: vagyis ezekbe az országokba még mindig többen vándorolnak be, mint onnan el. Az újonnan csatlakozott országok közül egyedül a Baltikum és Lengyelország nettó migrációs rátája negatív 2005-ben.

A „legzöldebb” országok Albánia, Bulgária és Észtország: ezekből az országokból inkább elvándorolnak az emberek a "pirosabb" országok felé (természetesen Kanadába, az Egyesült Államokba és máshova is irányulhatnak a kivándorlások, nemcsak a nyugat-európai országok irányába, a célországokat ez a térkép nem jelzi). Szintén magas a kivándorlók száma a bevándorlók számához képest Lettországban és Szerbia-Montenegróban, de több volt szocialista országról is elmondhatjuk, hogy többen vándorolnak el, mint be (így Litvániából, Macedóniából, Lengyelországból, Ukrajnából, Moldáviából és Romániából). Törökországban ugyanakkora a kivándorlók és bevándorlók száma 2005-ben.

A második térkép (2. ábra) az országok munkanélküliségi rátáit jelöli: vagyis azt, hogy az adott országban mekkora a munkanélküliek aránya. Minél "pirosabb" egy ország, annál alacsonyabb az országban a munkanélküliek aránya, és minél inkább tart az ország színe a "sötétzöld" felé, annál magasabb a munkanélküliségi ráta.

2. ábra. Munkanélküliségi ráta, 2004

Az első két térkép színeit összehasonlítva ránézésre is látszik, hogy a két térképen nem feltétlenül ugyanazok az országok pirosak és zöldek, vagyis nem csak azokból az országokból vándorolnak el, ahol magas a munkanélküliség. De lássuk a részletes adatokat.

A munkanélküliségi ráta Bosznia-Hercegovinában (44%), Macedóniában (37,7%) és Szerbia-Montenegróban (30%) a legmagasabb, de nagyon magasnak mondható Lengyelországban is (19,5%).

A viszonylag magas munkanélküliséggel rendelkező országok között vannak olyanok is, ahol pozitív, és vannak olyanok is, ahol negatív a nettó migrációs ráta értéke. Viszonylag magas a munkanélküliségi ráta, mégis több a bevándorló a nyugat-európai országok közül Spanyolországban, Franciaországban, Belgiumban, Dániában és Görögországban. Az Európa középső és keleti részén lévő országok között is vannak magas munkanélküliséggel és negatív migrációs rátával jellemezhető országok, mint Csehország és Szlovákia, valamint Horvátország és Bosznia-Hercegovina. Viszonylag magas a munkanélküliségi ráta és a kivándorló is több Észtországban és Lengyelországban, valamint Szerbia-Montenegróban, Albániában, Macedóniában és Bulgáriában.

Az alacsony munkanélküliségi rátával rendelkező jóléti országok mind befogadó országok; vagyis az összes alacsony munkanélküliségi rátával rendelkező nyugat-európai országban meghaladja a bevándorlók száma a kivándorlókét. Ezek az országok valószínűleg nemcsak a saját állampolgáraiknak, hanem a bevándorlóknak is tudnak munkát adni.

Ukrajnában ezzel szemben, hiába alacsony a munkanélküliségi ráta a statisztikák szerint, a nettó migrációs ráta értéke is negatív (az International Labor Organization 2004-es becslése szerint Ukrajnában a valódi munkanélküliség 9-10% lehet).

Végül a harmadik térképen az európai országok megoszlását látjuk az egy főre eső bruttó nemzeti össztermék szerint (3. ábra). Hasonlóan az előző térképek színeihez, minél pirosabb, annál gazdagabb, és minél zöldebb, annál szegényebb egy ország (ha a gazdagságot az egy főre eső nemzeti bruttó össztermékkel mérjük). Ezen a térképen egyértelműen elkülönülnek piros és zöld színeikkel a nyugat-európai jóléti és a közép-kelet-európai országok. Egyedül Csehország és Szlovénia emelkedett már ki Európa szegényebb országainak köréből, és sorakozott fel a nyugat-európai országok mellé.

Ha egymásra tesszük a nettó migrációs ráta (1. ábra) és az egy főre eső bruttó nemzeti össztermék (3. ábra) térképeit, akkor azt láthatjuk, hogy a színek - néhány eltéréssel – nagyjából megegyeznek. Belorusszia, Szlovákia, Magyarország, Horvátország és Bosznia-Hercegovina azok az országok, ahol nem esnek egybe a két térkép színei: annak ellenére, hogy ezekben az országokban viszonylag alacsony az egy főre jutó bruttó nemzeti össztermék értéke, mégis több a bevándorló, mint a kivándorló (valószínűleg kulturális vagy egyéb okokra vezethető vissza, hogy ezeknek az országoknak az állampolgárai nem vándorolnak el az országban tapasztalható viszonylagos szegénység ellenére sem). Az összes többi ország esetében elmondható, hogy a gazdagabb országokba többen vándorolnak be, mint onnan el, és a szegényebb országból többen vándorolnak el, mint be. Vagyis a gazdagabb országok a befogadó, míg a szegényebb országok a kibocsátó országok. A gazdag országokban mindig pozitív a nettó migrációs ráta értéke.

A legszegényebb országok (Szerbia-Montenegró, Albánia és Moldávia) a legalacsonyabb nettó migrációs rátával rendelkező országok közé tartoznak.

3. ábra. Az egy főre eső bruttó nemzeti össztermék, 2004

Adataink azt jelzik, hogy nem minden országban magasabb az elvándorlók aránya is a bevándorlókéhoz képest, ahol magas a munkanélküliek aránya. Ellenben ahonnan elvándorolnak, azokban az országokban (kivétel Románia, Moldávia és Ukrajna) alacsony a munkanélküliség is. Valószínűleg nem a magas munkanélküliség az oka annak, ha egy országból többen vándorolnak el, mint be; ellenben maga az elvándorlás okozhat magas munkanélküliséget. (Itt tartjuk fontosnak megjegyezni, hogy a munkanélküliségi ráta országok közötti összehasonlítását torzíthatja, hogy eltérő lehet egyes országokban az inaktív lakosság aránya – egyes országokban inkább az inaktív, más országokban inkább a munkanélküli státust választják az állampolgárok).

A másik összefüggés, amelyet adataink jeleznek: minden ország szegény, ahonnan az állampolgárok elvándorolnak, de nem minden szegény országból vándorolnak ki az emberek. Adataink alapján valószínűsítjük, hogy onnan vándorolnak el többen, ahol a munkanélküliség és a szegénység egymásra tevődnek: vagyis a szegényebb országokból, amelyekben egyúttal magas a munkanélküliség is. (Ám ez alól is vannak kivételek, pl. Szlovákia, Bosznia-Hercegovina és Horvátország).

Vannak olyan közép-kelet-európai országok, ahol magas a munkanélküliség, és mégsem vándorolnak ki az állampolgárok (vagy ha elmennek is, még ennél is többen vándorolnak be ezekbe az országokba); ilyen ország például Törökország, Bosznia-Hercegovina és Horvátország, de az újonnan csatlakozott két ország is, Szlovákia és Csehország. Hasonló tendenciát találunk néhány fejlett jóléti országban is (Németországban, Franciaországban, Spanyolországban és Görögországban), de valószínűleg itt más okok játszanak közre, mint a közép-kelet-európai országokban. Vannak viszonylag szegény közép-kelet-európai országok is, ahonnan a szegénység ellenére sem vándorolnak el (vagy ha elvándorolnak is, még ennél is több a bevándorló): az újonnan csatlakozott országok közül ilyen Magyarország és Szlovákia, vagy Törökország, Bosznia-Hercegovina, Horvátország és Belorusszia.

Mi ezekben az országokban a közös (van-e egyáltalán valami közös)? Miért ragaszkodnak állampolgáraik annyira országukhoz, hogy se a magas munkanélküliség, se a szegénység nem készteti őket elvándorlásra?

További empirikus összefüggések feltárása segíthet megválaszolni ezeket a kérdéseket.

A szerző szociológus.

Szerző: Szabó Laura
Publikálás dátuma: 2005.11.22 10:13