A parlamenti választások előtti felfokozott hangulatban egyre több médiaszereplő, politikus és társadalomkutató elemzi az állampolgárok gazdasági, kulturális és politikai attitűdjeit, próbálják balra, illetve jobbra csoportosítani a választókat és a pártokat, és megbecsülni, melyik oldal fog nyerni a nagy versenyben.

Ez nem csak azért nehéz kérdés, mert a választópolgárok többsége nem kizárólagosan konzervatív, szociáldemokrata vagy liberális az összes őt érintő kérdésben, hanem mert maguk a parlamenti pártok sem sorolhatóak álláspontjaik alapján egyértelműen egyik vagy másik irányzat mögé. Ez nem sajátosan a magyar társadalom jellemzője, más európai országok állampolgárai is vegyes attitűdökkel rendelkeznek lényeges gazdasági és társadalmi kérdésekről. A képletet még inkább bonyolítja a „bal” és a „jobb” időben és országonként változó definíciója. Míg a 20. század nagy részében a fő politikai törésvonal a gazdasági kérdések alapján történő bal-jobb polarizáció mentén húzódott, ahol a hagyományos munkásosztály a baloldalt, a középosztály a jobboldalt támogatta, addig a 60-as évektől kezdődően a posztmaterialisták új kérdésfelvetésekkel színesítették a politikai palettát. Ezek az új kérdésfelvetések az abortusztól a kulturális és etnikai sokszínűségig terjedtek, a környezetvédelemtől a különböző kisebbségek védelméig és képviseletéig. A nyugati jóléti társadalmakban a posztmaterialisták újfajta politikai (és nem politikai) képviseletet vívtak ki maguknak, és a legtöbb társadalmi, gazdasági kérdésben a konvencionális baloldali álláspontot képviselik (R. Inglehart, 1997). De ez már egy másfajta „baloldal”, mint a mindenkori államhatalom autoritását szentesítő baloldal.

A pszichológiai és egyéb önismereti tesztek mintájára mind a magyar, mind az angol nyelvű internetes portálokon jelentek meg olyan politikai attitűdmérő tesztek, amelyek segítségével az érdeklődő választópolgárok elhelyezhetik önmagukat a gazdasági, társadalmi és kulturális értékek koordinátarendszerében (Political Compass, Politográf). Ezek a tesztek adták az ötletet egy kissé empirikusabb elemzés elvégzésére.

A World Value Survey 1999-2001 hullámában felvett adatok alapján ebben az írásban azt mutatom be, hogy:

1. az európai országok állampolgárai hogyan vélekednek hat, a bal-jobb skálán elhelyezhető gazdasági és társadalmi kérdésről;
2. és megkísérlem egy olyan koordinátarendszerben elhelyezni az európai országokat, amely akár egy gazdasági-társadalmi érték-koordinátarendszernek is megfeleltethető.

A rendelkezésünkre álló WVS adatok 1999-2001-ből származnak, így ezek nem tekinthetők a legfrissebbeknek. A WVS kutatásban mért magyar adatok mellett rendelkezünk 2003-as magyar adatokkal is, ugyanis az MTA Politikatudományi Intézete irányításával zajló Értékmonitor kutatás több közös kérdést is tartalmazott a WVS felvételekkel.

A WVS kutatás ismétlődő kérdéssora arra kéri a válaszadókat, hogy helyezzék el véleményüket egy egytől tízig terjedő skálán. A kijelentéspárok a következőek voltak:

1. a nagyobb teljesítményre való ösztönzés érdekében a jövedelemkülönbségeket csökkenteni vagy növelni kellene;
2. a gazdaságban az állami tulajdon vagy a magántulajdon részarányát kellene-e növelni;
3. az államnak vagy az egyéneknek kell nagyobb mértékben felelősséget vállalniuk a saját magukról való gondoskodásban;
4. az államnak több kontrollt kellene gyakorolnia vagy több szabadságot kellene biztosítania a vállalatoknak;
5. a munkanélküli segély megtartása érdekében a munkanélkülieknek minden lehetséges munkát el kell-e vállalniuk vagy legyen joguk a számukra nem megfelelő munkát visszautasítani;
6. a verseny ártalmas (mert az emberekből a legrosszabbat hozza ki) vagy jó dolog (mert ez ösztönzi az embereket az új megoldások keresésére).

A soron következő ábrákon bemutatjuk, hova helyezhető el egy-egy ország az állampolgári vélemények alapján. Az oszlopok azt jelzik, hogy az 1-10 fokú skála középértékétől (5,5) melyik irányba és milyen mértékben térnek el az országátlagok. A különböző színekkel az országok földrajzi elhelyezkedését érzékeltetjük.

Az első ábrán (Jövedelemkülönbségek csökkentése vs. növelése) a piros választóvonal az 1-10 skála középértékének, az 5,5-nek a helyét jelzi; az e választóvonal fölé nyúló országok állampolgárai inkább azzal értenek egyet, hogy a jövedelemkülönbségeket csökkenteni kellene, míg e választóvonal alatti országok állampolgárai azzal, hogy inkább növelni kellene.

Mivel a World Value Survey 1999-2001 hullámában Magyarországon nem kérdezték meg ezt a kérdéspárt, az itt bemutatott magyar adatok a 2003-ban lekérdezett magyarországi Értékmonitor vizsgálatból származnak. A skálatranszformáció után (a 11 fokú skálát 10 fokú skálává módosítva) Magyarországon az átlag értéke 7,10, vagyis inkább "(10) A jövedelemkülönbségeket csökkenteni kellene" attitűdhöz vannak közelebb az állampolgári vélemények. A régió országai közül hasonlóan vélekednek a szlovén, a horvát, valamint a román állampolgárok is.

A második ábrán (Állami tulajdon vs. magántulajdon) az állampolgárok gazdasági attitűdjét mérő kijelentéspárt mutatjuk be. A vizsgált országok között egyetlen olyat találunk, amelynek állampolgárai láthatóan az állami tulajdon részarányának növelése mellett foglalnak állást, Moldáviát. Az európai országok többsége a magántulajdon részarányának növelése mellett érvel.

A 2003-as magyar adatok szintén az Értékmonitor vizsgálatból származnak. A 11 fokú skála átalakítása után 10 fokúvá az átlag 5,51, éppen a skála középpontja mellett van. A magyar állampolgárok körülbelül fele-fele arányban foglalnak az egyik vagy a másik álláspont mellett állást. A régió országai közül a csehek, a románok, és a horvátok foglalnak állást a magántulajdon részarányának növelése mellett.

A harmadik ábrán (Állami kontroll vs. szabadság) egy, az országok közötti eltérő véleményeket jól mutató kijelentéspárt látunk. Luxemburg kivételével a nyugat-európai jóléti országok állampolgárai inkább azzal értenek egyet, hogy az állam adjon több szabadságot a vállalatoknak, míg a volt posztszocialista országokban (ahol még sok esetben folyamatban van a privatizáció), inkább ellentétes véleményt képviselnek a megkérdezettek, és a vállalatok feletti hatékonyabb állami kontrollt követelik.

Szlovénia és Horvátország kivételével a régió országaira is igaz, hogy hatékonyabb állami kontrollt szeretnének az állampolgárok, Magyarországon is, ahol az átlag a WVS 1999-es felvétele szerint 6,66.

A negyedik ábrán bemutatott (Állami vs. egyéni felelősség) kérdés, akárcsak az előbbi, szép megoszlásokat és különbségeket jelez az európai országok állampolgárai között. A skála középértéke feletti országok állampolgárai ebben a kérdésben a tekintélyelvű (authoritarian), míg a skála középértéke alatti országok állampolgárai a liberális (libertarian) vagy posztmaterialisa álláspontot képviselik (ld. Political Compass).

Spanyolország, Olaszország és Görögország kivételével a nyugat-európai országok állampolgárai a skála „Az egyéneknek nagyobb mértékben kell felelősséget vállalniuk a saját magukról való gondoskodásban” álláspontot képviselik. A volt szocialista országok többségében pedig még mindig elvárják az állampolgárok az államtól, hogy gondoskodjon róluk.

Magyarországon az átlag a WVS 1999-es felvétele szerint 6,13, míg a 2003-as Értékmonitor vizsgálat szerint 6,00, vagyis mindkét időpontban közelebb áll az állami gondoskodást elváró attitűdhöz, mint az egyéni gondoskodásra szavazó attitűdhöz. A régió országai közül hasonlóan gondolkodnak Szlovéniában, Lengyelországban és Szlovákiában.

A munkanélküliek munkavállalásával (5. ábra) kapcsolatos kijelentéspárnál egyértelműen a skála középértékénél alacsonyabb értékeket választották az európai országok állampolgárai. A balkáni országokban nem kérdezték ezt a kérdést.

Magyarországon ez az átlag 1999-ben (WVS) 4,29, 2003-ban 5,29 (Értékmonitor), először a skála középértéke alatt. A régió állampolgárai hasonlóan a magyar attitűdhöz, úgy vélik, hogy a munkanélkülieknek minden munkát el kell vállalniuk a munkanélküli segély folyamatossága érdekében.

Az ötödik ábrán (A verseny ártalmas vs. a verseny jó) a versennyel kapcsolatos megítéléseket mutatjuk be. Minden országban közelebb vannak a vélemények a „verseny jó” attitűdhöz, de a nyugat-európai jóléti országokban ezt viszonylag kevésbé gondolják így az állampolgárok, mind máshol.

A WVS kutatási adatai szerint Magyarországon az átlag 3,75, míg az Értékmonitor kutatás négy év elteltével 4,63 átlagpontot mért. A régió országai között csak Lengyelországban (3,99) magasabb az átlag a magyar 1999-es mérésnél.

Több politológiai elemzés is jelezte, és ezek az adatok is bizonyítják, hogy az attitűdök már nem különíthetők el egyértelműen a standard bal-jobb skála alapján. A tradicionális bal-jobb skálát gazdasági dimenziónak tekintve még működhet ez az oppozíció, de a megbízható politikai elemzésekhez emellett szükség van még egy másik dimenzióra is, a társadalmi dimenzióra. Ez a társadalmi dimenzió lehet például az autoriter-libertariánus dimenzió. A következő ábrán (7. ábra) ezt a két dimenziót próbáljuk megragadni a WVS 1999–2001 kutatása előbb elemzett kérdéseinek a segítségével.

A gazdasági „bal-jobb” dimenziót a vállalatok feletti állami kontroll, illetve nagyobb szabadság biztosítása kijelentéspárral definiáltuk, a társadalmi „autoriter-libertariánus” dimenziót pedig az állami, illetve egyéni gondoskodás kijelentéspárral.

Európai országok a gazdasági és társadalmi értéktérben

Az ábrán a vizsgált országok szépen elkülönülnek az e két dimenzió által határolt térben. A nyugat-európai jóléti országok többsége a gazdasági „jobb” és a társadalmi „libertariánus” álláspontok között határolt térben található. A „jobboldali”–„autoriter” országok között található Spanyolország és Olaszország, valamint Ukrajna és Belorusszia, de ezek az országok inkább a koordinátarendszer középpontjában helyezkednek el, semmint valamelyik tengely végpontján. A „baloldali”–„autoriter” tengelyek között található a második legnagyobb elemszámú országcsoport, olyan posztszocialista országokkal, mint Lettország, Szlovákia, Magyarország, Lengyelország és Észtország, valamint Törökország. A gazdasági „bal” és társadalmi „libertariánus” országok Luxemburg mellett még Románia és Csehország (Portugália és Belgium szintén a koordinátarendszer közepén helyezkedik el, nem a tengelyek végénél).

A fenti adatok azt tükrözik, hogyan gondolkoznak az egyes európai országok állampolgárai ezekről a kérdésekről. Az adott országokban lévő kormányok összetétele pedig azt jelzi, hogy kiket választottak meg érdekeik, értékeik képviselőiként. Hogy az állampolgári attitűdök és a parlamenti választásokon megválasztott kormányok által képviselt attitűdök összhangban vannak-e egymással, itt nem áll módunkban tovább elemezni, de kíváncsian követjük, hogyan alakulnak az egyes országokban a parlamenti választások, kiket választanak meg és milyen arányban az állampolgárok, és pontosan milyen elveket követnek a megválasztottak.

Források:

R. Inglehart: Modernization and Postmodernization. Cultural, Economic and Political Change in 43 Societies. Princeton University Press. Princeton, New Jersey, 1997.

World Value Survey
Political Compass
Politográf teszt, Népszabadság Online
Electionworld

A szerző szociológus.

Szerző: Szabó Laura
Publikálás dátuma: 2006.03.29 16:34