Az utcai árusítás az önfoglalkoztatás egyik formája. Az 1990-es évek során bekövetkezett gazdasági válság idején sokan elvesztették az állásukat és számukra ez az önfoglalkoztatási forma nyújtott megélhetést, különösen Tájföldön, Szingapúrban és a Fülöp szigeteken. Az egyetemi felmérések szerint az alacsony árrés ellenére a bangkoki utcai árusok többsége (82%-a) elégedett a bevételével.

A vásárlók is jól jártak az ételt árusító bódék gyarapodásával. "Csodával határos módon a vevők mindössze 30-40 bahtot – azaz kevesebb, mint 1 amerikai dollárt – fizetnek a fáradtságos munkával elkészített rizses csirketálért. Mindemellett a bódék elősegítik a társadalmi egyenlőséget is. A pengevékony árrés és a hosszú munkaidő ugyanis nem csak a külföldi turistáknak és a tehetős tájföldieknek kedvez. Az utcai árusok elérhető áron nyújtanak egy fontos szolgáltatást a szegényeknek is" - nyilatkozta Nirathron professzor.

A tájföldi utcai árusoknak más szempontokból is jobb sorsuk van, mint a többi ázsiai országban dolgozó társaiknak, akik a rendőrség, az önkormányzat és a spekulánsok állandó zaklatásainak árnyékában élnek.

2006-ban, Bangkokban szemináriumot tartottak az "Informális gazdaság: munkavédelem és utcai árusítás" témakörében. A szemináriumon megvizsgálták a különböző országokban az utcai árusok helyzetét és megállapították, hogy ezen a téren óriási különbségek vannak Kambodzsa, Mongólia, Malajzia és India, valamint Tájföld között. 

Azonban még Bangkokban is lehetőség van a további előrelépésre az utcai ételárusokkal való bánásmód terén. Nirathron a megoldást a kormány jelenlegi, lenéző és elítélő hozzáállásának megváltoztatásában látja.

"A kormánynak úgy kellene tekintenie az utcai árusokra, mint olyan vállalkozókra, akik kulturális tőkét hoznak létre. Az utcai ételárusítás rugalmas természete változatosságot jelent a családi jövedelemteremtő tevékenységek között, mely lényeges szempont a mai gazdasági globalizáció idején" - mondta Nirathron.

Indiában már elkezdődött ez a folyamat. 2004-ben átfogó nemzeti stratégiát dolgoztak ki az utcai árusítással kapcsolatban azzal a céllal, hogy jogi kereteken és városfejlesztési politikákon keresztül biztosítsák az utcai kereskedők számára a zaklatás elleni védelmet és az eladásra alkalmas tiszta és biztonságos helyeket.  Most a hatóságokra és az Utcai Árusok Országos Szövetségére (National Association of Street Vendors – szakszervezetek és önkéntes szervezetek koalíciója) vár a feladat, hogy biztosítsák a nemzeti szintű politika helyi szintű végrehajtását.

Christine Evans-Klock, a Bangkoki Alregionális Iroda (Subregional Office in Bangkok) korábbi igazgatója és az ILO Készségekért és Foglalkoztathatóságért felelős Osztályának vezetője (ILO's Skills and Employability Department) bízik abban, hogy a tanulmány olyan hatással lesz más, pezsgő utcai árusítással rendelkező országokban a döntéshozókra, a tudományos élet szereplőire és a helyi hatóságokra, hogy ezáltal az utcai árusítást a gazdasági fejlődés egyik előmozdítójaként fogják tekinteni. Az osztályvezető asszony szerint érdemes lenne az utcai árusításban, mint az üzleti élet egyik törvényes és életképes válfajában rejlő lehetőségeket felfedezniük és a városi közterületek felosztását úgy kezelniük, mint amely egy fontos munkahelyteremtő eszköz az egyre nagyobb számú munkaerő számára.

http://www.ilo.org/public/english/bureau/inf/features/07/streetfood_bkk.htm