adó, adótörvények
Adózás, helyi adók
AJKP
AJKSZP
AJTP
Alkalmazás
Alkotóház
Államigazgatás
Állatbarát
Állattartás
Belföld
Beruházás
Biztosítás
Civil hírek
Család
Dél-Alföldi Régió
Egészség
Egészségügy / szociális intézmények
Egészségügyi ellátás
egyenlő bánásmód és esélyegyenlőség
Egyenlő esélyek
Egyházak
Elektronikus ügyintézés
Életminőség
Életmód
Építési ügyek
Építészet
Érdekességek
Érzelmek
EU
EU pályázatok
Európa jövője
e-ügyintézés
Fejlesztés
Felhívás
Fiatalok
Foglalkoztatás
Gasztronómia
Gazdasági és kereskedelmi potika
Gazdasági hírek
Gazdaságpolitika
Hazai sport
Helyi önkormányzat
Helyi szolgáltatások
Ifjúság
Információ
Informatika
Innováció
Interjú
Internet
Internet / multimédia
Intézmény
Jegyzet
Jótékonyság
Jótékonysági rendezvények
képviselő-testület
Kiállítások, konferenciák
Kitüntetés
Koncert
Konferencia
Konferencia
Könyvismertető
Környezet
Környezetvédelem
Közbiztonság
Közérdekű információk
Közlekedés
Közlekedési információk
Közösség
Közvélemény
Kultúra
Kulturális programok
Megvalósult fejlesztések
Miniszterelnök
Munkaerőpiac
Műsorok
Nemzeti Fejlesztési Terv
Nemzetiségi ügyek
Nyilatkozat
Nyugdíjasoknak
Oktatás
Oktatás és képzés
Önkormányzat
Pályázat
Pályázatok
Politika, közélet
Portré
Programajánló
Rendezvény
Rendőrségi hírek
Sport / fittness / szabadidő
Sportrendezvény
Szabadidő
Szociális ügyek
Szociálpolitika
Társadalmi kirekesztés
Társadalom
Távközlés
Történelem
Tudás
Tudósítás
Turizmus
Ünnepi híradások
Vállalkozások, cégek
WRC-európai hálózat
|
"Az őszinte művészet világmegváltó lehetne"
Interjú Pállay-Kovács Szilvia grafikus-festőművésszel Pállay-Kovács Szilvia grafikus-festőművész kiállításának megnyitójára 2010. április 7-én, szerdán 12 órától a Duna Televízió székházában került sor. A tárlatot Bálványos Huba Munkácsy-díjas grafikusművész nevében Köves Péter operaénekes nyitotta meg, a megnyitót Meltzer Anna zongorajátéka színesítette. Ennek kapcsán beszélgettünk a művésznővel. Festőként és illusztrátorként egyaránt dolgozik. Miben más a két műfaj Önnek? Két külön világról van szó, bár mindkettőben őszintén önmagamat adom. Ha illusztrálok, természetesen olyan műveket, meséket vállalok el, amelyek nem állnak távol az én világomtól. Legjobb példa erre a 2006-os Versünnepre kiadott Haza és szabadság című verseskönyv. Nehéz történelmi, politikai témák, Márai, Reményik, Ady… Egy hétig csak olvastam, értelmeztem és ráhangolódtam. Illusztrátorként mindig alkalmazkodnia kell egy adott szöveghez. Hogyan tud ráhangolódni? Csak olyat vállal el, amit szeret, vagy később kerül közel a szöveghez? Itt az empátia, a beleélés és a vizuális látás a kulcs. Azonnal képekben látok, utána levázlatolom, aztán megkeresem a megfelelő fogású papírt és rajzolom. Amikor önálló képet festek, akkor is gyakran ihletnek meg versek, írások és zenék vagy éppen egy meditáció élményei. Nehéz akkor lesz az illusztrálás, ha nem jól látó, hozzá kevésbé értő megrendelő akarja irányítani a munkát. Mit jelent Önnek a művészet és mit jelent a tanítás? Hogyan fér össze a kettő? A tanítás számomra életfeladat és misszió; érzem a művészet, az alkotás lélekgyógyító erejét. Egyre erősebben hiszem, hogy az őszinte, értékeket tartalmazó művészet világmegváltó lehetne - bármit tanítok, ezzel a hittel teszem. Akkor is, ha művészettörténetet vagy vallástörténetet tanítok, akkor is, ha rajzolást, festést. Boldogan adom át minden tudásomat, hiszen az univerzumot, a Teremtést szolgálom vele, és ezért kaptam, ez vagyok. Nagyon játékos, míves munkái vannak. Honnan meríti ezt a játékosságot, mi adja ezt az erőt? Képeim a festészet és a grafika ötvözetei - nem tudok határokat tartani, ezért is használok vizes alapú eszközöket. Szeretek mesélni, lelket és gondolatokat megindítani: kinek melyik „csatornája” van nyitva, ott szólítja meg. Legalábbis ez szívem szándéka. Képeim egy része szürreális, álomszerű, ezekhez is szükség van a finom kidolgozásra. Szeretek belemerülni a dimenziókba: 2-3 dimenzióban mozgok, mindig beljebb és beljebb lehet nézni, új részleteket felfedezni és szimbolikus üzeneteket találni. Szeretek szabad lenni az alkotásban és az életemben is, és ezért az időt sokszor kiiktatom a képemből. Mint például a Lélek emlékei címűben, vagy az angyaloknál. Magamnak is hihetetlen, de érzem, hogy vannak olyan képek, amelyek nagyon ihletettek – vagyis a Felső világ ihleti őket–, olyan könnyedén, egy nap alatt „jönnek” és ha napok múlva ránézek, akkor csodálkozom: milyen szép, ezt én csináltam? Nézem, hogy is csináltam, és érzem, még egyszer sose tudnám így megfesteni. |