A szegedi kis „aranyosok” hónapokig vártak arra, hogy programhétvégék keretében tanulmányi kirándulásra mehessenek, soha nem látott tájakra, intézményekbe, programokra juthassanak el.

Persze most meg minden hétvégére, minden ujjunkra jutna kívánatosabbnál kívánatosabb program. No, de annak örüljünk, ami van és így a kilencedikesek is nagy várakozással indultak neki székesfővárosunk meghódításának. Buzgón készültek kiselőadásaikkal és izgultak is annak társaik előtt történő bemutatása miatt.

Első nap a Csodák palotájában ámuldoztunk, ahol eléggé el nem ítélhető módon egy fizika órára is betuszkoltuk őket… amiről persze nagyon gyorsan kiderült számukra is, hogyha az általános iskolában minden órát ilyen látványosan és érdekfeszítő módon tartottak volna, talán közülük is többen választották volna a villanyszerelői szakmát.
A védőkesztyű nélkül meggyújtott kéz, a látható hang, az éghetetlen lufi és a házilag is elkészíthető hangszóró mellett azonban a legnagyobb vigasságot mégis a héliumot szippantott diákjaink beszédhangjának elváltozása okozta.

A Fővárosi Állatkertben gyermeki ámulattal lestük a fókák bemutatóját és mindenki kiválasztotta a maga kedvencét. Az éjszakai séta a belvárosban a díszkivilágítással, a Parlament épületének - immár renoválási munkálatok nélküli - teljes pompájában történő megtekintése, a budai oldal képeslapra illő látványával egy igazi világvárosban való turistáskodás élményét adta. Közkívánatra, de főként azért mert egyébként is útba esett, az „Éjjel-nappal Budapest” című műsor „valóvilláját” is meg kellett néznünk.

Másnap a budai várnegyed bejárását tűztük ki célul, ahova a Lánc-híd tövéből Siklóval mentünk fel. A kiselőadások segítségével nemcsak láthattuk, de meg is értettük egy-egy impozáns épület szerepét, helyét a magyar történelemben (Vár, Mátyás-templom, Halászbástya). Szerencsénkre a Sándor-palota előtt a díszőrség látványos őrségváltását is elcsíphettük.  A pesti oldalon is faltuk a kilométereket és az információkat: a Kossuth tértől, a Batthyany örökmécses után, a Szabadság téren keresztül a Szent István Bazilika mellett, a Vörösmarty térig, majd a Duna-korzón keresztül a Magyar Tudományos Akadémia épületéig sétálva fedeztük fel a híradókból már jól ismert látnivalókat. És ekkor még közel sem volt vége a napnak, hiszen még ezután mentünk át a Hősök terére, a világörökség részeként ismert Andrássy útra, a Vajdahunyad Várhoz, napoztunk a városligeti tónál, majd bebarangoltuk a Közlekedési Múzeum termeit. Lazító programként este a Fővárosi Nagycirkusz előadását néztük meg, ahol volt részünk mindenben, a szokványosban és lélegzetelállító produkciókban is.

Utolsó napra maradt a Parlamenti látogatás, majd Szentendre hangulatos óvárosának bebarangolása. Hagyományos úti célunk itt a Szamos Cukrászda Marcipán Múzeuma, ahol kézműves foglalkozás keretében mindenki elkészíthette a saját marcipán rózsáját és állatkáját.
A kirándulás végén kitöltött „TECCIK-I”-kérdőív alapján egyik programunk sem okozott csalódást a diákoknak, de a dunai hajókirándulás lehetőségét hiányolták. Nem rajtunk fog múlni…