A szegedi tízedikes kis „aranyosok” második hazai programhétvégéjét nyitó előadásra a Csongrád Megyei Munkaügyi Központ munkatársának közreműködésével került sor.

Bagi Ildikó álláskeresési tanácsadóként dolgozik, így tapasztalt trénernek bizonyult az állásinterjúkon várható kérdésekre való tudatos felkészülésben. Gyorsan átláttuk, hogy szakmai gyakorlatot, illetve motiváltságunkat bemutatni pályakezdőként nem kis kihívás, amelyre szemfülesen készülni kell bemutatókon, fesztiválokon való részvétellel. Milyen szerencse, hogy a programhétvégék alkalmával, illetve a szakmabemutatókon való részvétellel ezekre a program lehetőséget biztosít.
És hogy minél több szakmai tapasztalatunk legyen gyorsan bele is ugrottunk a szappankészítés rejtelmeibe.  Igaz, hogy nem a nulláról indultunk, mert lúggal azért csak nem mertünk dolgozni, de a formátlan, szagtalan, színtelen tömbbe mi leheltünk lelket, annak színt, illatot, formát kölcsönözve. Mindenki kedve szerint pancsolt az alapanyagokkal és tett bele a forró szappanba üzenetet vagy éppen rózsaszirmot, kis kabalafigurát. Mindezt a karácsonyi ajándékozás jegyében, hiszen melyik szülő, kedves nem örülne a kézzel készített, személyre szabott ajándéknak.
A délután hátralévő részében a Császárné Autósiskola jóvoltából szimulációs vezetésen vehettünk részt, melyet nem volt diák, aki ne próbált volna ki szívesen. Bátorságban nem, de tudásban volt hiány bőven, akár az úttartás, akár az elsőbbségadás, akár a sebességkorlátozás betartásáról legyen is szó. Arról már nem is beszélve, hogy a sebességváltás szinte lehetetlen küldetés volt. Míg egy-egy társuk a szimulációs autóban izzadt, addig társaik a „részeg szemüvegekkel” igyekeztek minél több ügyességi feladatot teljesíteni, ami a torzított körülmények mellett már nem is volt olyan egyszerű.
És hogy az izgalmakat tovább fokozzuk házi tekebajnokságot hirdettünk, melynek során, mind a rész, mind a végeredményben a lányok vitték el a pálmát.

A másnap reggelt a kollégium első emeletének karácsonyi díszbe öltöztetésével és játékos osztódásos vetélkedővel indítottuk. Míg fiaink már tűkön ültek, hogy a Paraparkban meghirdetett zárt szobákból logikai feladványok révén kimeneküljenek, addig a lányok valóban paráztak a tudattól, hogy mi történik, ha nem tudnak kiszabadulni. Végül két csapatunknak is játékidőn belül sikerült az ajtónyitó kódot megfejteni. Amíg a csoport fele „menekült”, addig másik fele a karácsonyi vásárban nézelődött, kóválygott a szénabála labirintusban, gyönyörködött a város nagy adventi koszorújában.

A kollégiumba visszaérkezve még egy finom feladat várt ránk, hiszen ekkor ugrottunk neki a szaloncukor készítésnek. Míg a kókuszos massza a hűtőben pihent, addig szorgos kezek vagdosták a szaloncukor díszcsomagolásának jól ismert rojtos végét. Hősiesen küzdelem árán minden egyes elkészült szaloncukrot becsomagoltunk, hogy azokkal szeretteinket lepjük meg. A végén a kevésbé cukorka formájút, vagy a túl sok csoki öntetet kapottakat jóízűen, nagy elégedettséggel fogyasztottuk el. Az év utolsó programhétvégéje így tartogatott számunkra igencsak édes perceket.