ORSZÁG  LÁSZLÓ   a  NÉPMŰVÉSZET MESTERE - DÍJ  ÁTADÁSÁN

2007. augusztus 20-án, az Iparművészeti Múzeum aulájában került átadásra, az Alkotmány Ünnepének tiszteletére rendezett állami ünnepség keretében, az állami elismerésként alapított Népművészet Mestere-díj, melyet a kormányfő megbízásából Hiller István kulturális miniszter adott át, Ország László hímző népi iparművésznek. 

 „    Ország László   hímző Népi Iparművész, a Magyar Kultúra Lovagja azon ritka népművészek közé tartozik, aki nem tanult szakmaként – pedagógus, vagy népművelőként – hanem eredeti környezetben élőként, autodidakta módon sajátította el, kutatja, ápolja és fejleszti a népi hímzés hagyományát. Több mint harminc évvel ezelőtt váratlanul lépett a népművészeti alkotásaival a nyilvánossága elé, de annál nagyobb erővel, szorgalommal, kitartással és sikerrel mutatta be kreativitását, kiváló tehetségét.
 Kézjegyét a magyar népművészetben letette. Alkotó, kutató és közösségszervező munkájával jelentősen hozzájárult a népművészeti mozgalom gazdagításához….”
                                                                                               -részlet az indokolásból-

ORSZÁG LÁSZLÓ

HÍMZ? NÉPI IPARM?VÉSZ (1974)– a MAGYAR KULTÚRA LOVAGJA (2003.)  A NÉPM?VÉSZET MESTERE [2007]

Ország Lászlónak nagyon sokan tapsoltak és gratuláltak az Iparm?vészeti Múzeumban a Népm?vészet Mestere díj átvételekor, sokan osztoztak örömében. Népszer? és elhivatott ember. A hímzéssel foglalkozó asszonyok a höveji pókhímzés illetve az egész kapuvári hímzéskultúra
kutatójaként és varrójaként ismerik.

Ô ismertette meg ezt a rendkívül míves, technikailag igen nehéz hímzésféleséget, de a 80-as évek elején a történeti hímzések, a vagdalásos és szálszorításos hímzések remekeit is tôle láthattuk.

Kezdetben különlegesnek tartották, hogy férfi létére ennyire elmélyült a hímzésben, de amikor a nyíregyházi Országos Népm?vészeti Kiállításon az elsô, fehérhímzés kategóriában átvett gránátalma-díjas darabját megismertük, már nem volt felt?nô, hogy a Népm?velési Intézet által Balatonalmádin szervezett országos továbbképzésen is már mint elôadó szerepelt. 

Az ország díszítôm?vészeti hímzô köreiben sokan megismerték, és igen gyakori vendég. Ahol tanít, átadja tudását és páratlan gyakorlati ismereteit. Rendkívül kreatív ember. A hímzésrôl mindent tud; ami a hosszú évek gy?jtô-kutató munkájának eredménye, hiszen nagyon sok archív darab fordult meg kezei között.

Egy alföldi kisváros, Kunszentmárton tanyavilágából indult – a Kunság déli részén
született –, és ma is ott él, a Körös folyó partján, a Csenged nev? varázslatos településrészen

Az 1960-as évek végétôl állattenyésztô üzemmérnökként dolgozott, de rendkívüli
lelkiismeretessége miatt egészségi állapota megromlott, és váltania kellett: az addigi
életmódja gyökeres változtatását javasolták Kereste az újabb értelmes elfoglaltságot, és
így talált rá a polgári ízlés formálta „toledó” és „pókos” hímzésre, melyet a szomszédban
élô családnál látott.

Korábban egyáltalán nem volt kapcsolata a kézm?vességgel, varrással, hímzéssel, egyszer?en szerette a szépet és mindig jó ízlése volt. A paraszti mindennapok tárgyait, eszközeit természetesnek tartotta, de nem érzett vágyat és szükséget azok készítésére,
mivel az akkori világban ez már nem volt általános. Különleges vizuális memóriáját vagyis, hogy a díszítményt és az öltéstechnikát„szemmel le tudja venni” egy textíliáról– a hímzések tanulmányozása során ismerte fel. Tény, hogy kezdetben elég volt csak alaposan megnéznie egy anyag színét, fonákját, meg tudta ismételni a motívumot,
öltésmódot.

Elmesélése szerint Hövejen soha nem viseltek és soha nem használtak hímzett, hövejinek
mondott vállkendôt vagy egyéb használati tárgyat, ôk bérmunkában varrták a kapuváriak számára a „kétszerparancsút” kendôket és egyéb hímzéseket.
Késôbb, gy?jtôútjai során rengeteg rajzot készített, nem is használt más emlékeztetô technikát. Ezt ma már kicsit sajnálja, ugyanis szükségesek lennének a fotók a dokumentációk készítéséhez, könyvek kiadásához.

Jelentôs személyiségekkel találkozott gy?jtôútjai során. Alkalma volt az esztergomi
Keresztény Múzeum anyagát áttanulmányozni, a Bazilika gy?jteményének megtekintését személyesen Lékai bíboros úrengedélyezte. Szakmai munkájában mindig inkább segítséget kapott, mintsem akadályozták volna, ezt természetesnek is tartja, hiszen elmondása szerint a kapuvári hímzés kutatásával akkoriban sem a muzeológusok, sem a hímzôk nem foglalkoztak

Meg tudta ôrizni szakmai függetlenségét, mivel egyetlenegy intézményhez sem tartozott,
így idegen elvárásnak nem kellett megfelelnie. Ennek a hátránya, hogy minden gy?jtésének és kutatásának finanszírozását saját zsebbôl kellett fizetnie.

Vízpartra épült házában, mely egyben lakás és m?hely is, az érdeklôdôknek egész évben lehetôsége nyílik tanulni; tôle a hímzés minden fajtáját, feleségétôl a lószôrékszerkészítés fortélyait – de a természetes életmód és táplálkozás gyakorlata is megismerhetô

A mester ugyan túl van a hatodik ikszen, de szálfaegyenes, der?s tekintet?, tele tettre kész optimizmussal. Szívesen él a modern kor adta technikai vívmányokkal.
Néhány éve tanulta meg a számítógép kezelését – tapasztalatom szerint igen magas szintre jutott el –, ez köti össze a világgal, segít a kapcsolatok fenntartásában és tudományos munkájában is.

Arra a kérdésre, hogy volt-e tanítómestere, kik befolyásolták tevékenységét, a következô
választ kaptam:

 „Kimondottan mesterem nem volt, de megemlíteném Fejér Mária kézimunkatanárt, aki a Jászberényi Tanítóképzô nyugalmazott tanára és a Népm?velési Intézet külsô munkatársa volt. Hozzá jártam szakkörvezetôi tanfolyamra, mivel ? biztatott, hogy ezt az adottságot nem szabad kihasználatlanul hagyni, és javasolta, hogy legyek képzett szakkörvezetô. Hogy nagyobb rálátásom legyen a dolgokra, Mária néni megismertetett a Szerencsen élô
Szepesvári Lászlóné Eta nénivel, aki akkor népi iparm?vész volt, s akihez egy életre szóló szakmai barátság kötött, mivel átfogó ismeretével mindig tudott eligazítást nyújtani.
Harmadikként Borbély Jolánt említem, aki határozottan elismerte munkámat, mindig az újat és különlegeset várta el tôlem. Ennek az eredménye a 1984-es népi iparm?vész elismerés – közben a több mint száz kiállítás és harmincnégy egyéb díj – és
a jelenlegi állami kitüntetés.
Megemlítem még Faragó Sándort, a kapuvári Rábaközi Múzeum igazgatóját, akinél a
rábaközi hímzéseket és a kapuvári viseletet megismerhettem, önzetlenül bocsátotta
rendelkezésemre a múzeum teljes anyagát.
És nem utolsó sorban, aki még befolyásolta a munkámat: a feleségem, aki a lószôrfonás
elsô népi iparm?vésze. Önzetlenül támogatta a munkámat, helyettem volt családfô
gy?jtôútjaim idején, és mindenben segítôm negyven éve.”

--Ország László a népm?vészeti mozgalom megalapításánál is bábáskodott; ? a Szolnok
megyei Népm?vészeti Egyesület alapító elnöke, majd 2002-ben életre hívta a Csenged Népm?vészeti Egyesületet. Céljuk a hagyományôrzés és a népi kézm?vesség
minden területének életben tartása, fiatalokkal való megismertetése. Szakkörvezetôként azt vallja, hogy csak az alapos és precíz munka fogadható el. Maga rajzolja, tervezi a darabokat, a kivitelezésben a tökéletesre törekszik, és ezt várja el a szakkörtagoktól
is, mert ez a sikerélménynek és a munka örömének az alapja.

Nehéz a helyzetük, mert Laci szerint a Tiszazug nagyon sajátos területe hazánknak.
Öt nemzetiség él a térségben, a sajátos történelmi körülmények miatt itt nem
tudott kialakulni és megmaradni egy olyan gazdag paraszti réteg, amelynek hagyatékát
„népm?vészetnek” nevezhetnénk.

Ország László alkotásait tizennégy országban több mint 100 kiállításon mutatta be.
Legjelentôsebb eredménye a kapuvári népiparaszti- polgári kultúra feldolgozása, munkái csengedi szálszorításos hímzéstôl a különbözô vagdalásos hímzésekig, a speciális
sarokmegoldásoktól a legrégibb gyapjúhímzésig pedig a hímzéstôl a hálócsipkéig, a terjednek.

Úgy tervezi, hogy kapuvári gy?jtésének összefoglalása mellett ismertté teszi a
hálócsipkét és a legrégibb gyapjúhímzéseket is. Személyében egy rendkívül tudatos, elkötelezett, nagy m?veltség? alkotót ismertem meg, akire igazán illik a Népm?vészet Mestere cím. Ezúton is gratulálok eddigi és a jövôbeli
munkájához!

     Forrás: -Hubert Erzsébet- Mesterség és Művészet.