|
Hanthy Kinga írása
Finomhangolás
Harmincnyolc önálló kutatóintézetből és két kutatóközpontból januártól tíz kutatóközpont és öt kutatóintézet maradt A Magyar Tudományos Akadémia e megújulás fejében az idén 7,7 milliárd forinttal több állami támogatást kapott. Ebből kezdhette el a műszerpark fejlesztését, és támogatja a tehetséges magyar kutatók itthoni munkáját. A nagy szervezeti átalakítás meglepően csendben, konfliktusok nélkül zajlott le. A tartalmi újratöltés most kezdődhet.
"Ami eddig történt, az csak cégtáblafestés és az adminisztráció csökkentése" – foglalta össze egyik beszélgetőtársunk az utóbbi hónapok eseményeit. „Aki össze akart fogni, eddig is megtette" – vélekedett másikuk, aki bevallotta, nem látja sok értelmét az átszervezésnek. „Összecsaptak ugyan hét intézetet egy kolhozba, de a működés javulását majd csak az év végét követően lehet látni. Igazi változás most csupán annyi, hogy az igazgatók fölé közös főigazgató került, és intézetenként a két helyettesből csak egy maradhatott" – informálta lapunkat a harmadik megkérdezett. Ők tehát még nem látnak érdemleges változást, sőt van közöttük, aki nem is remél, ami a magyar tudományos életben jelenleg kinek jó, kinek rossz hír.
Aki eddig eredményes volt, az örül, ha hagyják tovább dolgozni, a kevésbé eredményes intézetek pedig talán abban reménykednek, hogy ezután sem háborgatják őket. Visszafogottan reagált kérdéseinkre Körösényi András, a Társadalomtudományi Kutatóközpont főigazgatója is: a 2012-es átmeneti év, amely a funkcionális keretek kialakításáról szól. Fodor Pál a Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója bőbeszédűbb. Azt mondja, az intézeti hálózat átalakításának van jó oldala, de nehézségekkel is jár. Az összevonás nem volt alaptalan, mert kiderült, hogy az évtizedek során egyes intézetekben feudumok alakultak ki sajátos működési renddel, szabályokkal, így fordulhatott elő, hogy voltak, akiktől húsz éve nem kérdezték meg, mivel is foglalkoznak. Az ilyen kiváltságos helyzeteket most fel kell számolni, egységesíteni kell a napi működési szabályokat, ami nem egyszerű, nem is gyors, főként pedig nem látványos munka. Ugyanakkor a munkatársak némileg elbizonytalanodtak, hiszen megváltozott a döntési struktúra. Eddig az intézeti igazgatókhoz mentek ügyeikkel, most minden a főigazgatókhoz tartozik. Az egy nagy központ tehát kényelmetlenséggel is jár, ugyanakkor már mutatkoznak annak a jelei, hogy az átalakítás energiákat szabadít fel, és lendületbe hoz olyan embereket, akik a korábbi szerkezetben nem kaptak lehetőséget. A főigazgató szerint fontos volna megtartani az intézetek szakmai önállóságát, ami nem zárná ki a közös munkát olyan témákban, amelyekben erre lehetőség és igény van. És úgy tűnik, az igény egyre nagyobb. Egységesíteni kell a követelményrendszert is, ami humán tudományok esetében nem olyan egyszerű, mint a természettudományoknál. Az elvárás az, hogy a központok erős intézetek legyenek, és mérhető legyen a teljesítménynövekedés is.
Az átalakítás anyagi hozadéka még alig érzékelhető. Az elbocsátott dolgozók végkielégítése elvitte annak a pénznek egy részét, amelyet a kutatóközpontokban megtakarítottak az összevont gazdasági hivatalon, és a működésre sincs több pénz, mint tavaly volt. De Bálint Csanád, a Régészeti Intézet igazgatója arról beszámolhatott, hogy a genetikai laboratóriumuk fejlesztésére az Akadémia által kiírt pályázaton 23 millió forintot, informatikai fejlesztésre néhány millió forintot már nyertek. Pálinkás Józsefet tavaly májusban választották újra az MTA elnökének. Korábban nem beszélt arról, hogy drasztikusan átszervezné a tudományos intézményhálózatot, bár 2010-es elnöki beszámolójában már jelezte: "A kutatóhálózat jelenlegi állapotában nem tartható fenn. Infrastruktúrája rohamosan értéktelenedik, utánpótlása nem biztosított, szerkezete nem felel meg a tudományos kutatások modern követelményeinek. A szerkezeti merevséget nagyrészt személyi kérdések okozzák. Amennyiben ezeken nem tudunk felülemelkedni, és az intézményhálózat jelenlegi állapotában marad, az a lassú, de biztos megszűnéshez vezet. Lényegében egyetlen lehetőség van: határozott változtatásokkal új fejlődési pályára állítjuk a kutatóhálózatot, különben szembe kell néznünk a fokozatos térvesztéssel."
Tavaly júniusra kész lett az átalakítás terve, júliusra véglegesítették a struktúrát, amit minden igazgató alá is írt, végül decemberben a közgyűlés 75 százaléka megszavazta. Pálinkás József a széles körű egyeztetésben és a példaértékű előkészítésben látja annak a magyarázatát, hogy a nem kevés érdeksérelemmel járó átalakítást hangos viták, konfliktusok nélkül sikerült levezényelni, ami kétségkívül óriási vezetői teljesítmény annak fényében, hogy az összevonásokat, átalakításokat egyetlen érintett sem akarta. Az elnök a decemberi közgyűlés előtt így indokolta a szükséges változtatásokat: "Akikkel tíz éve együtt indultunk (például Csehország), mára jelentősen lehagytak bennünket, akik előttünk jártak (például Lengyelország vagy Ausztria), nálunk gyorsabban fejlődtek. A távoli lemaradás pozíciójából indult Románia viszont mára beérte, sőt jócskán meg is előzte Magyarországot a nyilvántartott tudományos közlemények számában. Az adatok ezenfelül azt is mutatják, hogy Magyarország folyamatosan veszít az egész világhoz viszonyított nemzetközi pozíciójából."
Január elsejétől egy évre nevezték ki az új főigazgatókat. Az átszervezés eredményeként változatlan formában működhet tovább a Szegedi Biológiai Kutatóközpont, az Atommagkutató Intézet, a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet, a Nyelvtudományi Intézet, a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet, a Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet, a többieket tíz kutatóközpontba szervezték be. Ez annyit jelent, hogy közös főigazgató vezetésével működnek, anyagi önállóságukat elvesztették, a szakmait viszont megtartották. Beszélgetőtársaink felhívták a figyelmet arra, hogy a központosítás, a főigazgatók erős jogosítványai veszélyt is rejtenek. Hiszen a vezetés minősége így erősen személyfüggő. Egy megalomán vezető kezében így rémálommá válhat, fogalmazott egyikük. Az átszervezés jól követhető szempontok mentén zajlott. Ahol volt vidéki a szakmai rokonságot mutató intézetek között, az lett a központ – a főváros súlyának csökkentése érdekében –, és közös vezetés alá kerültek azok a természettudományi kutatásokkal foglalkozó intézetek is, szám szerint hat, amelyek közül néhányan a tervek szerint már 2013-ban beköltözhetnek a Lágymányoson épülő MTA Q2 névre keresztelt új kutatóközpontba. Pálinkás József ugyanis az átszervezés és megújítás ígéretével nemcsak 7,7 milliárdot szerzett a takarékoskodó államtól - ennyi pluszpénz régóta nem került a magyar tudományos életbe –, hanem azt is elérte, hogy 9,5 milliárdos kormányzati beruházásként újrakezdődjön a korábban kifulladni látszó lágymányosi építkezés. Ennek a fedezetígérete az Akadémia részéről az egykori Központi Kémiai Kutatóintézet rendkívül értékes rózsadombi ingatlana, amelyik a költözés után felszabadul. A tervek szerint a majdan tovább bővülő lágymányosi épületegyüttesbe kerülhet végül a Természettudományi Kutatóközpont minden egysége. Nem tűnnek valósnak azonban azok a korábbi hírek, amelyek arról szóltak, hogy az intézeti hálózat átszervezése a Várban lévő értékes ingatlanok kiürítését és esetleges eladását célozza. A két nagy központba vezérelt társadalom-, illetve bölcsészettudományi kutatóknak egyelőre nem kell költözniük, az Irodalomtudományi Intézet kivételével közel is vannak egymáshoz, így közös életük könnyebben szervezhető. A tavaly szeptemberben megkezdődött elbocsátások nyomán az akadémiai hálózat dolgozóinak a létszáma négyszázötvennel csökkenthez 2011-ben 115,2012-ben már 480 millió forint megtakarítást eredményezett. A megtakarítás révén 400 millió forint többlet fordítható az élvonalba tartozó kutatásokra. Elsősorban az adminisztratív munkatársaktól váltak meg, továbbá átnézték a nyugdíjaskorúak listáját. Ahogy egyik beszélgetőtársunk fogalmazott, az intézetvezetők időközben elköszöntek azoktól is, akik csupán tb-kifizetőhelynek tekintették a munkahelyüket, valós teljesítményük nem volt. A hetilapcikkek ugyanis nem minősülnek tudományos publikációnak.
Átszervezésre fordította tehát az Akadémia vezetése a kormánytól kapott 7,7 milliárd forint egy részét, kétmilliárdot az infrastruktúra fejlesztésére, további 600 millióból pedig lehetővé tette, hogy az akadémiai kutatócsoportok a korábbi öt év helyett immár évente pályázatot nyújthassanak be. Végül, de nem utolsósorban újabb anyagi támogatást kapott a Lendület program, amelynek néhány napja tették közzé az új nyerteseit. Pálinkás József az eredményhirdetés alkalmával azt mondta, a program kiváló lehetőség a nemzetközileg is sikeres fiatal kutatók elvándorlásának visszaszorítására, a tehetség-utánpótlás biztosítására, a fiatal kutatók előrelépési lehetőségeinek bővítésére, illetve az akadémiai kutatóintézet-hálózat és az egyetemek versenyképességének növelésére. Az idén már a 40-55 év közötti, kiemelkedően sikeres vezető kutatók is részt vehetnek a programban, valamelyik kutatóközpontban vagy egyetemen önálló munkacsoportot hozhatnak létre. A 37 nyertes 1,2 milliárd forinton osztozik.
"A versenyképesség növelésére irányuló törekvések legfontosabb eleme, hogy az új intézményrendszerben kulcsszerepük van a kimagasló teljesítményt nyújtó, iskolateremtő kutatók köré szerveződő kutatócsoportoknak, az egyéni kiválóságokon keresztül történő finanszírozási rendszernek" – fejtette ki lapunknak Pálinkás József. A szakmai megújulás másik fontos eszközének nevezte, hogy a kutatómunka összehangolását követően az intézethálózatban újrafogalmazhatok és könnyebben érvényesíthetők is lesznek a teljesítménykövetelmények, amelyek értékelése nemzetközi szakértők bevonásával történik majd.
A következő két év a finomhangolás jegyében telik. A szerkezetükben megújult intézmények már elkezdték kidolgozni stratégiai fejlesztési irányaikat, és megerősítik infrastruktúrájukat, ehhez jelentenek segítséget a pályázatok. A koncentrált fejlesztéstől azt is reméli az Akadémia elnöke, hogy több akadémiai műhely eséllyel pályázhat az Európai Unió 2014-ben kezdődő Horizont, 2020 pályázati kiírásaira. 2012. július l-jétől 21 új kutatócsoport kezdi meg működését összesen tíz egyetemen. A Lendület pályázattal kapcsolatban Pálinkás József kifejtette: ez a világszínvonalú, ígéretes programokat megvalósító kutatók kiválósági programja. Ebben a pályázati modellben megsokszorozódik az erő, hiszen a nyertesek új kutatókat nyerhetnek meg az intézethálózatnak, és az intézmények maguk is további erőforrásokat csoportosítanak át a programok megvalósításához. Az elnök reményei szerint négy év alatt átalakulhat a támogatott kutatócsoporti pályázati rendszer, amely a kutatói kiválóságra alapozott hatékonyabb intézményfinanszírozási rendszert teremt, és a korábbinál szorosabb együttműködés jöhet létre az akadémiai és a felsőoktatási kutatóhálózatok között.
|
